„A 21. század kihívásai a múzeumi életet sem kímélték.”

Az idézett mondatot Faár Tamara Ott lehetsz, ahol akarod! Élő történelem a múzeumbancímű tanulmányának nyitósoraként olvashatjuk.

A MOKK honlapjának tudástárában mostantól online is elérhető és ingyenesen letölthető kiadvány még a koronavírus-világjárvány kitörése előtt íródott. Ilyeténképpen nem a jelenlegi helyzettel összefüggő és nyilvánvaló kihívásokra utalt a szerző, hanem arra, hogy a múzeumoknak egyszerre kell helytállniuk a kulturális piacon és megfelelni a tudományos hitelesség kritériumainak, az esélyegyenlőség, továbbá a kultúrához való egyenlő hozzáférés szempontjai szerint működni, szórakoztatva oktatni és élményekkel gazdagítani a közönséget.

Mára már az is fokozott elvárássá vált a múzeumokkal szemben, hogy legyen szó akár nyitva tartásról, akár zárva tartásról, de a maguk eszközeivel hatékonyan támogassák az informális tanulást, a gyűjteményeikben őrzött anyagi és szellemi kulturális örökséget élményszerűen közvetítsék a pedagógia eszközetárával.

Különféle korszerű módszerek állnak a múzeumi szakemberek rendelkezésére ahhoz, hogy egy­szerre, lehetőleg több érzékszervre is hatva, személyes élményeken keresztül részvételre ösztönözve segítsenek a múzeumi tudásanyagot interpretálni, azt értelmezni valós vagy virtuális látogatóiknak. Az élő interpretáció fogalomköréhez tartozik minden olyan bemutatási forma, amely egy vagy több személyen keresztül történik, legyen szó tárlatvezetésről, múzeumpedagógiáról vagy élő történelemről.

Az élő történelem egy speciális, egyben számos előnnyel bíró  interpretációs forma, hiszen rengeteg ismeretet tudunk élményszerű, könnyen befogadható formában, de szakmailag hiteles módon közvetíteni a látogatók felé. Élményszerű, mert közelebb hozza, átélhetővé teszi a történelmet, segít abban, hogy a látogatók nézőpontot váltsanak és beleképzeljék magukat egy múltbéli karakter helyzetébe, átgondolják dilemmáit, személyesebb viszonyt alakítsanak ki egy olyan történelmi korhoz, melyhez egyébként nem fűzik őket direkt tapasztalatok. Múzeumpedagógiai eszközként is remekül használható a formális oktatás támogatására, hiszen élményorientált, és a szerepbe helyezkedés révén, a személyes sorsokon keresztül segíti a mélyebb összefüggések feltárását.

Az élő történelem műfaja az 1960-as években indult világhódító útjára az Észak-Amerikában működő történeti parkokból. A hazai múzeumi közegben viszonylag fiatalnak számít, a 2010-es években jelent meg, de a benne rejlő lehetőségek miatt egyre népszerűbb, így érdemes vele közelebbről is megismerkedni.

Az élő történelem maga is egy gyűjtőkategória, egyik alműfaja (első személyű előadás) esetében a programok során korhű viseletbe öltözött előadók úgy mesélnek mindennapjaikról, mintha egy adott korból, például a múlt század fordulójáról léptek volna elő.  Egy másik alműfaját (újrajátszás) az egri várban már több mint 20 éve megtapasztalhatjuk. Itt évről évre megrendezik a Végvári Vigasságok című történelmi fesztivált és ostromjátékot, melynek során közel 200 vitéz katona eleveníti fel az 1552-es dicső várvédelem és az Egri csillagok jeleneteit. A múzeumi színházzal (szintén egy másik alműfaj) például évről évre találkozhatunk a Skanzen október 23-i rendezvényein is.

Nyiss az élő történelem felé!

A fogalmi keretek bemutatása, majd a rövid történeti és műfaji áttekintés után a szerző megvilágítja az élő történelem ismeretátadásban, múzeumpedagógiában és múzeumandragógiában játszott szerepét, majd élő történelmi programok tervezéséhez és szervezéséhez ad praktikus segítséget (személyi, tárgy feltételek, karakterek és történet tervezése, szükséges eszközök, viseletek, demonstrációs tárgyak és műtárgymásolatok). A kiadvány hazai és nemzetközi jó gyakorlatok bemutatásával teszi plasztikusabbá a leírtakat, és igyekszik kedvet csinálni az új, innovatív módszerek kipróbálásához és az élményszerű múzeumi tanuláshoz.

Ahhoz is hasznos segítséget jelenthet a kiadvány, hogy az élő történelem terén egyelőre még nagyobb gyakorlattal nem rendelkező múzeumi munkatársak inspirációt és bátorságot merítsenek, és saját erőforrásaikat felhasználva, a jelenlegi helyzethez igazodva akár online elérhető múzeumi tartalmak kidolgozásához használják fel az élő történelem módszerét, nagyban segítve ezzel az otthonról történő élményszerű múzeumi tanulást.

Az online útmutató ingyenesen letölthető a MOKK honlapjának tudástárából erre a linkre kattintva.

Kajári Gabriella,

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ