?Szeptember utolsó hetében az egyetem tanszékei között alkotóhetet tartottunk azzal a céllal, hogy a hallgatók együtt dolgozzanak és a tanszékek közötti határok feloldódjanak? ? mondta a megnyitó előtt Csanádi Judit, az intézmény rektora. Ennek a projektnek a folytatása a Dávid téri agora megnyitása. ?Ahol most vagyunk, az az egyetem eredetileg mintarajztanodának épület 145 éves épületének a lépcsőháza. Eddig átjárónak használtuk? ? fejtette ki a rektor, hozzátéve: most egyetemi közösségi térként éled újjá, ahol együtt alkotnak, beszélgetnek, kávéznak a hallgatók. ?Ez a tér arra szolgál, hogy az egyetem működő közösséggé tudjon fejlődni? ? hangsúlyozta. A Dávid téri agorát jelenleg óriásbábok, marokkó, emlékkő és videók teszik színessé.
?Nem ismerek olyan jó egyetemet, ahol ne lenne közösségi tér, hiszen ott lehet igazán lenni és létezni? ? e szavakkal nyitotta meg Spiró György író a teret, és reményét fejezte ki, hogy előbb-utóbb színházterem is helyet kaphat a térben.
Spiró György beszéde után a több száz érdeklődő átvonult az 1956-os harcok során életüket vesztett négy hallgató emléktáblájához, és megemlékeztek a fiatal képzősökről, akiket az épületbe menekülő négy kiskatonával együtt gyilkoltak meg az egyetem pincéjében 1956. november 7-én.
Kiállítás a Képzőről
A Forradalom előtt ? A Magyar Képzőművészeti Főiskola 1945?1956 között című kiállítás az intézmény 1945 és 1956 közötti történetét dolgozza fel. A tárlatot, amely 2016. december 4-ig lesz látható, B. Majkó Katalin és Révész Emese művészettörténész jegyzi. A kiállítás szenzációs felfedezéseket is hozott: a kutatás során előkerültek évtizedekig lappangó alkotások is, többek között Csernus Tibor, Lakner László, vagy Kondor Béla munkája, amelyekkel most először találkozhat a nagyközönség. A tárlatot Marosi Ernő művészettörténész nyitotta meg.
?Ebben a munkában nemcsak történészként vettem részt, hanem meghatott hallgatója, szemlélője, csodálója voltam azoknak az embereknek, akikkel beszélgettünk? ? mondta Révész Emese a megnyitón. Hangsúlyozta: ?nem egyszerűen történeti kiállítás ez, számomra valódi közösségi munka volt. Olyan korszakról szól, amely vak folt a magyar művészettörténetben, a képzőművészet történetében pedig főleg.?
A kiállítás két részből áll: egyrészt az egyetem saját művészeti gyűjteményének grafikáiból, másrészt a Magyar Nemzeti Galériából és a Körmendi Galériából származó darabokból.
A kiállításhoz több kísérőprogram is kapcsolódik, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tárlatvezetésekkel, szakmai konferenciával, beszélgetéssel, filmvetítésekkel és egy korabeli diplomavédések jegyzőkönyvei nyomán írt dokumentumszínházzal várja a látogatókat a nyitvatartás másfél hónapja alatt.
Szíjjártó Anita
Fotó: Csákvári Zsigmond
