Nyolc film, amit érdemes lesz megnézni a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon

A finn grizzlyember – A hiúz-ember

Juha Suonpää nemcsak dokumentumfilmeket rendez, de a környezet- és természetfotózásnak is szakértője, így testhezálló témát választott, amikor nekilátott A hiúz-ember elkészítésének. Az alig másfél órás film főszereplője Hannu, aki egy farmon él Nyugat-Finnországban, egy olyan térségben, amely számos vadon élő állat otthona. Amikor a férfi egy hiúztetemet talál, kénytelen újraélni gyermekkorát. Hannu kamerák segítségével próbálja felderíteni a kihaltnak vélt állatfaj titkát, a rögzített felvételeknél sokkal hasznosabb azonban az a különleges tekintet, amely képes átlépni emberi civilizáció és rejtélyes állatvilág határát. Suonpää filmjében összefonódik jelen és múlt, emberi és állati, de előkép és örökség is – hiszen A hiúz-ember nyilvánvaló rájátszás a Werner Herzog által rendezett és narrált A grizzlyember című portréfilmre.

A megértés a kulcs – A monostor gyermekei

A Könnyű leckéket is jegyző Zurbó Dorottya első egész estés dokumentumfilmjét – amely 2017-ben debütált egy amszterdami találkozón – már több mint 40 fesztiválra hívták meg. A mozi egyik izgalmas pontja vitathatatlanul az a sajátos bhutáni atmoszféra és életmód, ami az európai ember számára teljesen ismeretlen. A történet középpontjában egy apa és két gyermeke áll. A kolostorvezető családfő a hagyományokhoz hűen szeretné továbbadni tisztségét fiának, akinek ehhez kolostorba kéne vonulnia. Ezzel párhuzamosan kishúga a focival kacérkodik; egy válógatótábor miatt először kell elhagynia a falut, ahol született. A monostor gyermekei egy intim, érzékeny történet arról, hogyan lehet áthidalni a nemzedéki különbségeket egymás megértése révén.

Hagyomány vs. modernség – A húgaimat nem adom

Hogyan viselkedjen felnőttként egy tizennégy éves gyerek? Amirnak gyorsan meg kell találnia a választ, amikor édesapja elhunyta után kiskamaszként családfői szerepbe kényszerül. Első és legnehezebb döntését akkor kell meghoznia, amikor tizennyolc éves nővére is meghal, és az özvegyen maradt idős férfihoz a szokás szerint hozzá kéne adnia ikerhúgai egyikét. Az iráni pásztorfiú megpróbál szembeszállni hagyománytisztelő falujával, hogy saját belátása szerint dönthessen. Jafar Najafi mozija, A húgaimat nem adom fontos problémára reflektál a hagyomány és a modern világ ellentétének ábrázolásával – ez azonban nem meglepő, hisz a rendező saját kultúrájáról készített filmet.

A hamis információk ellen – Amíg még nézhetjük

Vinay Shukla már 2016-os filmjével, az An Isignificant Mannel felhívta magára a figyelmet, azóta pedig az indiai dokumentumfilmes szcéna kikerülhetetlen figurájaként tartják számon. A BIDF keretében vetített alkotása, az Amíg még nézhetjük a televíziós újságírás nehézségeit állítja középpontba, és noha Indiában készült a mozi, a tematizált problémák áthelyezhetők a világ bármely pontjára, mindenhol aktuálisak.

Az indiai NDTV riportere, Ravish Kumar nemcsak anyagi megszorításokkal, de életveszélyes fenyegetésekkel is szembekerül a független és felelős tájékoztatásért folytatott harca során. Mint egyén és mint csatornája munkatársa egyaránt igyekszik felülkerekedni a hiteltelen, meghamisított információkat közvetítő orgánumok ellen.

Fiúk az apák bűneit – Apám börtöne

Iván Andrés Simonovis Pertíñez számára első mozifilmje több „mint egyszerű műalkotás”. Azon trauma feldolgozásának terméke, amit édesapja tizenöt éves börtönbüntetése okozott a Berlinben száműzetésben élő rendező számára. Ivan Simonovics rendőrtisztnek, Venezuela leghíresebb politikai foglyának a története személyes hangnemben tárul elénk: fia 25 év családi filmfelvételeit használta fel az apán és gyermeken egyaránt nyomot hagyó tragédia ábrázolásához. Annak a fájdalomnak és hiánynak a megjelenítéséhez, ami megindítóan összegezhető az édesapa azon kérdésre adott válaszában, hogy mi volt a legrosszabb a börtönben: az, hogy nem taníthatta meg fiát vezetni vagy nyakkendőt kötni.

Egy furgon a világ – Arcok visszapillantóban

Maciek Hamela, az Arcok visszapillantóban rendezője egyben a film fő helyszínéül szolgáló furgon sofőre is. Utastársaival hétköznapi dolgokról beszélgetnek egy cseppet sem hétköznapi helyzetben: az orosz megszállás elől menekülnek. Noha az egy szatyorral – ebben van egész életük – utazó foglyok rövidesen átjutnak a határon, Misa visszamegy további életeket menteni. A varsói rendező korábbi alkotásaiért már több elismerést bezsebelt, többek között a Doc Alliance díjat 2021-ben a Bless You című rövidfilmért.

A képzelet valósága, a valóság képzelete – A túlélő sziget

A való élet mibenlétére és határaira kérdez rá Ekiem Barbier író, filmes és zenész mozija, A túlélő sziget, ami valahol az internet sötét mélyében játszódik, egy túlélőszimulátorban. Ez egy olyan térség, ahol a legkülönfélébb nemzetiségű, ízlésű és helyzetű emberek találkozhatnak egymással, mégpedig egy virtuális identitás rejtekében. A kultúrák érintkezésének előnyös hozadéka mellett sem szabad elfeledkezni a kérdésről: az internetes játékvilág nem mossa össze végérvényesen a képzeletet és a valóságot? Létezik egyáltalán kizárólagos valóság abban a korban, amikor a technológia meg tudja duplázni az emberi életet?

Vissza a ringbe – A rákok királya

Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas rendező találó címet adott filmjének. Csukrán Mihály, azaz Misi bácsi valóban a rákok királya: a szegény vidéki környezetben felnövő kamaszokat nevelve visszafelé igyekszik élni. Három évtizede még bokszbajnokságot nyert, de erőszakossága és alkohol iránti vonzalma véget vetett sikeres sportolói pályafutásának. A tény azonban, hogy visszakerült falujába, Újfehértóra, nem akadályozta meg abban, hogy felállítson négy Guiness-rekordot. És noha a környékbeliek eleinte furán néztek a hátrafele gumikötelező rokkantnyugdíjasra, rövid idő múlva csatlakoztak hozzá. Azóta Misi bácsi a fiatalokkal együtt feszegeti saját – és a mélyszegénység börtönének – határait.

További információk a fesztivál honlapján.

Nyitókép: részlet A hiúz-ember című filmből. Fotó: Alexander Lembke