Nyolcperces ováció fogadta az Oasis-filmet Velencében

Tapsvihar a nézőtéren

A 83. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál közönsége álló ovációval fogadta a rockzene egyik legvalószínűtlenebb visszatérését megörökítő alkotást. A Dylan Southern és Will Lovelace rendezésében, valamint Steven Knight produceri és forgatókönyvírói bábáskodásával készült Don’t Look Back In Anger (Ne nézz vissza haraggal) című dokumentumfilm vetítését követően nyolc percen át zúgott a taps a Sala Grande termeiben. (A cím utalás John Osborne 1956-os, Look Back In Anger ‒ magyarul Dühöngő ifjúság címet viselő korszakos színművére.)

A pillanat láthatóan megviselte Noel Gallaghert, a gitáros-dalszerző még a könnyeit is megtörölte, Liam egy ponton az órájára pillantva csak annyit súgott oda: „Nem kellene már leléptünk innen?”, mielőtt a producer meggyőzte volna őket, hogy maradjanak a helyükön és élvezzék a megérdemelt sikert.

A tesók a hivatalos sajtótájékoztatót kihagyták, ellenben a rajongóknak még a vetítés után is boldogan osztogattak autogramot.

Az Oasis vége

Noel és Liam ellenségeskedése 2009. augusztus 28-án, a párizsi Rock en Seine rendezvényen pecsételte meg az Oasis sorsát. Az összetűzést közvetlenül Liam Pretty Green nevű ruhamárkájának műsorfüzeti hirdetése váltotta ki, ám a háttérben régóta halmozódó indulatok álltak. Az öltözőben Liam egy szilvát dobott a falhoz, majd fejszeként lóbálva szétzúzta bátyja gitárját. A Noel családját érő szóbeli és testi fenyegetések, valamint a gégegyulladásként feltüntetett másnaposságok miatt Noel kijelentette:

egyszerűen nem tudott még egy napot tovább dolgozni Liammal.

A koncert elmaradt, a zenekar pedig azonnal feloszlott.

Hollywoodi giccs helyett angol valóság

Sokan azt várták volna, hogy a tizenhat évig tartó harag után egy teátrális, hollywoodi ölelkezés vagy épp egy utolsó pofon indítja el a békülést. Steven Knight azonban elárulta, hogy az angol munkásosztály szülöttei egészen másképp működnek.

„Tíz fix kamerát helyeztünk el a próbateremben, senki sem játszott a kameráknak. Liam megjelent az első napon, tizenhat év után először zenéltek volna együtt, és nem volt sem pacsi, sem ölelés, szinte egyetlen felesleges szó sem. Csak annyi hangzott el: »Kész vagy? Akkor mehet?«. A kapcsolatuk a közös munka során épült újjá. Éppen ettől annyira hiteles az egész. A néző azt az érzelmet éli át, amit ők maguk ki sem mondanak” – fejtette ki a producer.

A jég lassan, lépésről lépésre olvadt fel. Az első valódi áttörés akkor történt, amikor a Slide Away próbája alatt Noel elkezdte instruálni öccsét az énektémákkal kapcsolatban, Liam visszaszólt, majd mindketten elnevették magukat. A következő mérföldkövet a cardiffi nyitókoncert jelentette, ahol Liam váratlanul megragadta testvére kezét a színpadon. Végül a fivérek gyermekei is találkoztak, és szinte azonnal összebarátkoztak: „Hirtelen megint egy család lettek, mindenféle sallang nélkül” – emlékezett vissza az Knight.

Híd két generáció között

Knight szerint az Oasis-dalok zsigeri egyszerűsége és Noel szövegeinek nyitottsága hidat ver a korszakok között. A cardiffi stadionban a ’90-es években felnőtt rajongók és a dalaikat a közösségi médián keresztül felfedező tinédzserek egyszerre sírtak és tomboltak. Az alkotók nem véletlenül helyeztek nagy hangsúlyt az új generációs fiatalok megszólaltatására, tudniillik a jelenség már rég túlnőtt a puszta nosztalgián.

A jelek szerint a történet még közel sem ért véget: a zeneipari pletykák és Noel elejtett félmondatai alapján az Oasis 2027-ben egy még nagyobb szabású európai turnét, köztük egy knebworthi visszatérést és egy tizenkét estés manchesteri rezidenciát készít elő.

Címlapfotó: Liam Gallagher és Noel Gallagher brit zenészek az Oasis: Don't Look Back In Anger című film brit premierjén a londoni Leicester Square-en, 2026. szeptember 7-én. Fotó: Henry NICHOLLS/AFP