Nyomok a tájban
Mindössze hat nagyított fotográfiából áll a Vintage Galériában Gyenis Tibor új kiállítása. Hat kép, melynek egyikén sem látunk embert, mégis mindegyik közvetlenül emberi gesztusokról szól. Egy tűzpiros autó, a csomagtartó nyitva, több méter hosszan ömlik ki belőle a nyaralóba szánt - nyilván csak a legszükségesebb - cserepes virágtól fűnyíróig, bicaj, kistáska, napernyő, miegymás. A családi házak kerítése mögött szunyókálós vasárnapi hangulat, de ez az autó valahogy megvadult, álló helyében kacat-farkat növesztett, szégyellnivaló lett, mint a bogárrá változott Gregor Samsa Kafkánál - pedig csak konzekvensen folytatta a gazdái által kijelölt folyamatokat, a pakolást, a halmozást, a tárgyakba fulladást. Egy kép-páron a Balaton vizéből ágaskodik ki két kerti zuhany nyaka, ömlik a víz a zuhanyfejekből, túlcsordulni a tó nemigen fog, de valahogy ideges lesz tőle az ember.
A galéria harmadik falán három kép egy erdőtűz pusztítása után maradt, letarolt, félhalott táj "utóéletét" rögzíti. Az egyiken biciklipók fogja össze az elszenesedett gallyakat, a másikon félbevágott konzervdobozokból keskeny kis út kanyarog a köveken, akár egy japánkert kavics-csapásai, de a fémdobozok belesüppednek a földbe, peremük majdnem teljesen beleolvad a talajba, csorba szélek, szemét szemét hátán, példás rendben.
A harmadik képen a felszín hajlatait keskeny pallók igazítják ki, repülnek a talaj fölött, hajlékony táncmozdulatokká szépítik a föld göcsörtjeit. A sorozat land art gesztussal formál a megégett erdőből szimbólumokat, egy visszájára fordított esztétika elvei szerint, hiszen itt a szeméthagyó, tájrongáló ember mozdulatai visznek rendet a szétesettségbe, próbálják kijavítani a tűzhalálban pusztult erdő maradványát.