Ljudmilla Ulickaja világhírű regényéből, az Odaadó hívetek, Surikból készült színpadi adaptációt ezúttal Kerkay Rita álmodta színpadra. Az öt fővel – valójában jóval több szereplővel – gombolyított történet a fiatal, jóképű Surik jellemfejlődésén utaztatja keresztül a közönséget.
A rendezőnő szerint a rengeteg fonal a színpadon jól szimbolizálja azt a temérdek összekapcsolódó történetet, ami jelen van a darabban. Ilyen például az anyaság megélése is: „Van egy nő, ki lányt szeretett volna, de fia lett, akit voltaképpen a nagyanyja nevel fel, ezért nem tudja megélni az anyaságát; van egy nő, akit elhagy a szerelme, ezért nem tud teljesen kiteljesedni benne.”
Kerkay Rita és csapata tavaly december 6-án kezdte el a közös munkát, az olvasópróba után pedig – az ünnepek miatt – kicsit szűkösre sikerült a próbaidőszak.
A Pelikán Fészek kamaraterét még inkább leszűkítve hozták létre az előadást, egy olyan fonalvilágot, ahol minden összegabalyodik mindennel és mindenkivel, és ahol az egyetlen közös pont maga Surik. A jóravaló fiatalembert Benkő-Kovács Gergő játssza, aki a bemutató előtt így nyilatkozott: „Ez egy nagyon sűrű anyag, ahol Surik ahelyett, hogy élné a saját életét, nagyon sokfelé próbál megfelelni. Szóval ő úgy él, hogy elfelejt élni.”
Ballér Bianka öt nő bőrébe is belebújik, amely színpadi bravúrnak maradéktalanul megfelel. „Mindegyik nőnek megvan az élettörténete, és talán itt visszaköszön egyfajta csehoviság, hiszen mind nagyon mélyek. Nagyon összetett az egész darab” – nyilatkozta Bianka.
A közel kétórás, szünet nélkül játszott előadás a szűk tér ellenére az állandó mozgás és váltások miatt folyamatosan éberen tarja a közönséget, akik végül már azért szurkolnak, hogy Surik kezdje el a saját életét. Annak ellenére, hogy jelleme úgy fejlődik, ahogy a fonal szép lassan gombolyaggá válik, ebből mégsem alakulhat ki szép minta, mert nincs, aki megkösse.
Az előadást tizenhat éven felüli nézőinek ajánlja a színház.
Fotók: Torma Sándor
