A Mezopotámia (a mai Irak) területén élt sumérek vallási szertartásaiban fontos szerepet kapott a sör, legfőbb istenségük nemcsak a termékenység, hanem a sör istennője is volt. Nem csoda, hogy a virágzó ókori városok körüli gazdaságok termésének mintegy fele e nemes ital készítésére szolgált.
A sumér birodalom területére északról és nyugat felől bevándorló sémi törzsek hatására az önálló sumér kultúra az i.e. 3. évezred elejére szinte teljesen feoldódott. A helyén kialakuló babiloni kultúra erős katonai hatalmon alapult, amely sikerrel hódoltatta a környék népeit. A sumér társadalmi és vallási szokásokkal ellentétben a babiloniak életét és szertartásait szigorú katonai rend hatotta át. A jólét egyre inkább a hadi szerencsétől és a meghódított népek fölötti uralomtól függött.
A babiloniak átvették a sumérek vívmányait, így például a sörkészítés hagyományát is, de számukra a sör kevésbé vallási vagy termelési ügy volt, mint inkább politikai. A babiloniak szabályozták a sörfőzés módját: Babilón királya, Hammurapi (i. e. 1792-1750) ítéletgyűjteményének 108-111. paragrafusa 20 különböző sörfajtát említ - volt árpából vagy tönkölybúzából készített sör, búzasör, híg sör, vörös sör és fekete sör.
Babilónia exportra is termelt, ugyanis Egyiptomban is egyre népszerűbbé vált a sörivás. Hammurapi tehát a sörkészítést és értékesítést is pontosan szabályozta, s elsőként vezette be az árellenőrzést. A babiloni sört mézzel és málnával illetve szederrel ízesítették. Meglehetősen erős lehetett, mert a vendégeknek különböző szereket is ajánlottak másnaposság ellen, amelyeket sörben oldva kellett bevenni!
A suméroknál mindenki ihatott sört, a babiloniak számára az ital társadalmi státuszjelzővé vált. A rabszolgák csak akkor kaphattak, ha uruk engedélyezte. A szabadok napi két agyagkorsó (3,7 liter) sört kaptak fizetségül. A kereskedők és tisztviselők, valamint a papnők és a női szolgák 3 korsóval vihettek haza naponta. A papság és a közigazgatás magasrangú tagjai öt korsót kaptak fizetéskiegészítésként.
Babiloniában a sumérekhez hasonlóan asszonyok vezették a sörfőzdéket és kocsmákat, munkájukat azonban szigorúan szabályozták. Ha vízzel hígított sört szolgáltak fel, vízbe vetették őket. Hammurapi nem tűrte a politikai vitákat a kocsmákban. A tulajdonosoknak fel kellett jelenteniük azokat, akik ilyesmire vetemedtek, ha pedig megtűrték az ilyesfajta beszédet, akkor halálra ítélték őket. A férfi sörfőzők és szakácsok viszont magasra emelkedhettek a babiloni társadalomban, még a katonai szolgálat alól is felmentést kaptak.
