Mészáros Márta Aurora Borealis - Északi fény munkacímen készülő filmjére 580 millió forint gyártási támogatást szavazott meg a Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága. A forgatókönyv tabutémát boncolgat, nevezetesen a megszálló orosz katonák által nemzett gyermekek történetét.
A témára Mészáros Márta bukkant rá egy történelmi folyóiratban, a BBC Historyban jó pár évvel ezelőtt. Egy rövid, de megdöbbentő tudósítás volt arról, hogy Ausztriában kezdik feldolgozni a szovjet katonák és az osztrák nők szexuális és/vagy szerelmi kapcsolatainak, illetve az ezekből a kapcsolatokból született gyerekek történetét. Mivel a kutatás már a háború utáni időszakot érintette, az 1945-1955 közötti időt, Ausztria négyhatalmi megszállásának korszakát, megdöbbentő volt, mennyi tragédia történt ebben az úgynevezett békeidőben: szibériai deportálások, kivégzések, a háborús gyerekek hazugságban nevelkedtek, sokan csak nyugdíjas korukban tudták meg, ki volt valójában az apjuk. Ez a téma csupa olyan kérdést érintett, amelyek Mártát mindig is érdekelték: elhallgatás, hazugság, erőszak, születés, szerelem, háború. A közös munkáink során, az elmúlt évtizedekben szinte mindig Márta állt elő egy-egy ötlettel, mitől általában én elsőre megijedtem, mert mindig kemény, történelmi témákkal jön, de aztán beszippant a téma, közösen gondolkodunk, írunk, inspiráljuk egymást. Ezúttal is így történt, hiszen hosszú út vezet az ötlettől egy kidolgozott filmtörténetig. Most a csapat kiegészült Jancsó Zoltánnal.
Milyen kutatás előzte meg a munkát?
Feltúrtam a könyvtárakat és az internetet, meglepően kevés anyagot találtam a négyhatalmi megszállás alatt álló Bécsről. De megkerestük Barbara Stelzl-Marxot, azt a Grazban élő osztrák történészt, aki évek óta kutat Ausztriában és szovjet archívumokban, akinek sikerült ezt a tabu témát kivinni az osztrák nyilvánosság színterére. Ő írt egy hatalmas monográfiát a szovjet hadsereg Ausztriában töltött tíz évéről, és felkutatott sok háborús gyereket, akik mindig érezték, hogy valami titok veszi körül őket, de csak nehezen néztek szembe valódi identitásukkal. Barbara óriási munkát végzett. Elég, ha arra gondolunk, hogy Magyarországon egyedül Polcz Alaine vállalta nevével, arcával, hogy szovjet katonák megerőszakolták, és ezt meg is írta az Asszony a fronton című könyvében. Becslések szerint sok ezer háborús gyerek él hazánkban is, de még senki nem vállalta a nyilvánosság előtt valódi énjét. Magyarországon az elhallgatás döbbenetes erejű. Az előkészületek során forgattunk egyébként egy dokumentumfilmet is Barbara munkájáról A láthatatlan generáció címmel.
A forgatókönyv nem csak itthon, külföldön is készült: egy uniós támogatású forgatókönyv-fejlesztő program keretében fejlesztették nagynevű szakértők segítségével (ScripTeast) Lengyelországban, Berlinben és Cannes-ban. Nem mindennapi lehetőségnek tűnik ez. Mit kapott a stáb ettől a közös munkától?
A forgatókönyv első változatát valóban beválogatták a ScripTeast workshop programba, én vettem részt a fejlesztéseken. Ez valóban egy remek forgatókönyv-fejlesztési forma, amit a Sundance független filmintézettől vettek át, ha jól tudom, a módszertan kidolgozásában pedig Gazdag Gyulának is nagy szerepe volt. A lényeg, hogy előadások, személyes konzultációk és csoportos beszélgetések váltják egymást, sok szempont kerül elő, nem csak a tanácsadók, hanem a programban résztvevő forgatókönyvírók is elemzik a scripteket. Nálam úgy csapódott le ez a program, mintha egy kreatív író iskola és egy pszichológiai csoportterápia keverékén vettem volna részt, aminek a végén nem csak a képviselt történetről, hanem önmagamról is sokat megtudtam. Egy biztos: a forgatókönyv sokkal gazdagabb, következetesebb és pontosabb lett.
Az utóbbi helyszínen, mármint Cannes-ban már producerekkel is tárgyaltak. Mit jelent ez a film jövője szempontjából.
Jelenleg legfőképpen azt, hogy tudnak a filmről, mondhatni kíváncsiak rá, várják a nagy nemzetközi forgalmazó cégek és fesztiválok.
A háború után a négyhatalmi megszállás alatt álló Bécsben induló és napjainkban drámába torkolló történetről van szó. Miért akarták Bécsben tartani a történetet?
Az egész ötlet egy osztrák történész nő kutatásából indult ki. Ettől, persze, még vihettük volna a történetet bárhová, hiszen ha egy országban idegen hadsereg van jelen, ott szükségképpen előfordulnak erőszakos cselekmények, prostitúció és szerelem is, és ebből gyerekek születnek. Ilyen gyerekek tömegével születtek a II. világháború alatt és után szerte Európában, és nem csak szovjet katonáktól, hanem németektől, angoloktól, amerikaiaktól, valószínűleg magyar katonáktól is. De nekünk tetszett Bécs, mivel ez a város Kelet és Nyugat határán fekszik, Európa közepe, kvázi jelképe, és hozzánk, magyarokhoz is közel áll.
A filmnek Jancsó Zoltán mellett társírója és rendezője Mészáros Márta. Bizonyára izgalmas munkafolyamaton vannak túl.
Zoli Márta fia, tehetséges, önálló, autonóm személyiség, aki régóta tévéknek végez kreatív munkát. Már többször dolgoztunk együtt, de azok a tervek nem valósultak meg. A dokumentumfilmet már együtt csináltuk, majd közösen gondoltuk tovább a motívumokat. Mi Mártával már évtizedek óta dolgozunk együtt, jót tett egy ?külső?, ráadásul ?férfi? szem, bizonyos jelenetek Zoli írt meg, másokat én vagy Márta, majd összecsiszoltuk, bár így talán többet is vitatkoztunk, de ez vele jár.
A forgatás október közepén kezdődik túlnyomórészt magyarországi helyszíneken. Ön is kiveszi a részét a soron következő munkákból?
A forgatókönyvíró dolga ott és akkor végződik, amikor a forgatás elkezdődik. Bereményi Géza nyilatkozta valahol, hogy a forgatókönyv egy tragikus műfaj, mivel a sorsa a megsemmisülés, amikor a film elkészül, okafogyottá válik. Van ebben igazság, ez ilyen, jobb tudomásul venni. Talán azért is kezdtem regényeket írni, mert nehezemre esett tudomásul venni a forgatókönyvek szomorú sorsát, bár változatlanul imádom a filmezést. Ugyanakkor, persze, kimegyek a nehezebb forgatási napokon, nézem a musztereket, ott leszek a vágószobában is, folytatjuk a beszélgetést, vitatkozást egészen az első kópia elkészültéig.
A főszerepekben Törőcsik Mari, Tóth Ildikó, valamint Törőcsik Franciska lesz látható. Ha behunyja a szemét, miként látja szereplőit még a forgatás megkezdése előtt?
Számomra igazi csoda, hogy Törőcsik Mari játssza az egyik főszerepet, egyébként rá is írtuk. Amióta először láttam a Körhintában, oda vagyok érte, mindig lenyűgöz, szerintem a ma élő legnagyobb formátumú magyar színész, de a világon se nagyon van riválisa. Az ő léte nagyban segítette a karakter megírását, írás közben láttam az arcát, hallottam a hangját. Tóth Ildikónak nem csak a Jadviga párnája okán, hanem a Felhő a Gangesz fölött című film óta vagyok nagy tisztelője, csodásan játszott a korán elhunyt Ternyák Zoltánnal. Abban biztos vagyok, hogy tökéletes lesz a film második felében, ahol érzelmileg kinyílik a figura, Ildikó számára talán az elején megjelenő hideg, racionális üzletasszony megformálása lesz nehezebb. A fiatalokat kevésbé ismerem, ők még most ?csinálják meg? magukat. A stáb lelkes és remek, meg kell említenem az operatőrt, a lengyel Piotr Sobocinskit, az ő édesapja volt a Mártával közös munkák közül a kedvenc filmem, a Hetedik szoba operatőre. A film gyártója a Filmteam, a kreatív producer Gül Togay, a producer Major István, és az egész stáb úgy dolgozik, mint a megszállott, teljes odaadással és alázattal, ami bizonyára az erős történet mellet Mészáros Mártának és Törőcsik Marinak szól.
Takács Erzsébet
