Olajos Tamás AI-filmalkotó: Már a fele sem igaz annak, amit látunk

Kérlek, mesélj, mi jellemzi ezt a fesztivált és milyen elvárásoknak kellett megfelelned a résztvevőjeként!

Kaptunk egy briefet, melyen belül megadott témákból – például öt karakterből, öt helyszínből – lehetett választani, és negyvennyolc óránk volt elkészíteni a filmünket. Ez a második pályázat idén, és annyi különbség volt az első pályázatra készített filmem alkotófolyamataihoz képest, hogy egy új funkcióval bővült a Runway eszköztára, mellyel egy már meglévő videón belül tudtunk megváltoztatni dolgokat – például eltüntethettünk róluk embereket, a nappalt éjszakára cserélhettük, nyáriról télire módosíthattuk a hangulatot, látványt.

Van ebben valami hátborzongató, nem?

De. Sok emberrel beszélek a témával kapcsolatban, és mindenki így van vele. Nagyon sok mindent meg lehet már csinálni egy videón belül a mesterséges intelligencia segítségével, és a végeredményt nézve lehetetlen megállapítani, hogy melyik képkocka valóság és melyik nem.

Milyen témákat választottál a megadott opciók közül?

Főszereplőnek a „sötét entitás” opciót választottam, a helyszín pedig végig ugyanaz, de az idő különböző pontjain látható. A történet lényege: az elmúlás. Hozzáteszem, eredetileg nem ezekkel a témákkal indultam, az alkotómunka első huszonnégy órája egy teljesen más sztorira ment rá.

Tehát gyakorlatilag feleannyi idő alatt teljesítetted a feladatot. Miért változtattad meg a terved félidőben?

Már első nekifutásra is azt a filmet akartam megcsinálni, amit végül elkészítettem, de mivel eleinte féltem, hogy nem jól sülne el, más irányba indultam el. A megvalósítás felénél láttam, hogy nem azt az eredményt kapom a munka során, amit szerettem volna, így visszatértem az eredeti tervhez, és huszonnégy óra alatt készítettem el az anyagot. Ebben a huszonnégy órában benne volt az ötletelés, a szöveg megírása, a képek, valamint az azokból készült videók legenerálása, kiválogatása, vágása. Ezt követően a hang legenerálása és audio mixelése.

A művészet emberi, szellemi „termék”. Hogyan tudod saját alkotásodnak érezni a filmjeidet úgy, hogy a saját kútfőből fakadó ötleteidet a mesterséges intelligencia segítségével valósítod meg?

A mesterséges intelligencia mindenki számára elérhető, bárki által használható, viszont alapvető tudásra és tapasztalatra van szüksége a használójának ahhoz, hogy művészi értékű alkotást hozzon létre általa. Szerintem azok az AI- – azaz mesterséges intelligencia, „MI” – filmesek tudnak kiemelkedővé válni, akiknek van művészi háttere. Nekem húszéves alkotói tapasztalatom van: fotóztam, videóztam, 3D-ztem, és csak ezt követően jött az AI. Ezáltal alkotói szemmel tudom látni és irányítani a mesterséges intelligencia által generált munkafolyamatokat.

Tehát a szakmai tapasztalatod segít abban, hogy bár szalad alattad az MI lova, sőt unikornisa, te fogd a gyeplőt?

Gyakorlatilag igen. Nem mondom, hogy száz százalékban én tartom kézben a folyamatot, de nagyjából kilencven százalékban én uralom azt. Néha egészen meglepő videókat generál a mesterséges intelligencia. Előfordul, hogy rettenetesnek látok egy végeredményt, és az is előfordul, hogy az eredmény magasan túlszárnyalja az elképzeléseimet. Mióta világ a világ, az emberiség fejlődésével mindig létrejönnek új művészeti eszközök.

Ez egyszerűen hangzik, de időigényes munkafolyamat. Az MI több ezer verziót képes legenerálni egyetlen jelenethez, ezek közül kell kiválasztani a legjobbat. Azt, amiben van fantázia. Persze, látom az MI árnyoldalát is, amire jó példa Hollywood. A hollywoodi filmipar is áttér 3D-ből az MI-vel történő alkotásra, így több ezer munkavállaló helyett elég lesz nagyjából száz. Ez a fájdalmas tény az oka annak, hogy sok filmes igyekszik továbbképezni magát az MI irányába, hogy versenyképes legyen.

Szerinted mi tesz igazán jóvá egy MI által generált filmet?

Az, ha minél emberibb – például ember által forgatott valós jelenetekből, élő színészek mozdulataiból és hangjából készül. Rengeteg filmet láttam életem során, ezek a filmek befolyásolják a gondolkodásomat, az elképzeléseimet, a művészi meglátásaimat – ha ezeket a rám gyakorolt hatásokat integrálom egy filmtervbe, akkor mindegy, hogy a film kamerával történő forgatás által vagy MI által valósul meg. A lényeg, hogy a film alapjában véve emberi és személyes lesz.

Az ókorban még katartikus erővel voltak képesek hatni a műalkotások, az MI azonban olyan magasra emeli az ingerküszöböt, hogy talán nehezebb előidézni a katarzist...

Én magam is azt tapasztalom, hogy ha kiszúrom egy videón, hogy MI által készült, akkor már el is vesztem az érdeklődésem iránta. Nem elég, ha egy videó látványos – fontos, hogy legyen tartalma és mondanivalója is. Az MI által generált videók nagy része olyan, mint a fast fashion ruhadarabok. Gyorsan fogyasztható, jellegtelen, „semmilyen” tartalmak, amik által nem alkot maradandót az, aki létrehozta őket.

Számítógépen keresztül dolgozva, MI-t használva meg tudod élni az alkotás örömét?

Őszintén szólva nem igazán. Talán épp ez az oka annak, hogy szeretem keverni a valós felvételeket a mesterségesen kreáltakkal, és valószínűleg ez indokolja azt is, hogy a közelmúltban visszakanyarodtam a videózáshoz és a fotózáshoz, jó érzés volt újra fényképezőgépet fogni.

Mit gondolsz, hogyan tud az MI értéket teremteni művészettörténeti szempontból?

Úgy, hogy teljesen új őrült, szürreális és gyönyörű alkotások jöhetnek létre általa. Tény, hogy már meglévő információkat – képeket, videókat stb. – dolgoz fel, így sokan mondják, hogy ellopja a munkája alapjául szolgáló alkotásokat, de szerintem épp ezáltal tud kialakítani új stílusokat. Eddig elképzelhetetlennek tartott dolgok sülnek ki ebből a folyamatból, aminek akár hosszú távú hatása is lehet. Ugyanakkor az MI beleeshet a saját csapdájába, hiszen, mivel önmagát generálja újra és újra, egy ponton meg is akadhat. Felmerül a kérdés, hogy milyen emberi érték lesz az MI által generált alkotásokban, ha ember által készített művek helyett a gép által kreált képekből fog dolgozni.

Te tartasz attól, hogy egyszer csak átveszi az uralmat a technika az emberektől a művészet terén?

Ez benne van a pakliban, de talán még odébb van. Már léteznek MI-ügynökök, akik teljes munkafolyamatokat, feladatsorokat menedzselnek le. El tudom képzelni, hogy eljön az a pont, ahol megadjuk nekik a feladatot, hogy csináljanak egy adott témájú filmet, ők pedig elkezdik legenerálni a képeket, a videókat, majd összerakják őket, és kész is a termék.

Szerinted mit tehetünk annak érdekében, hogy minél tovább legyen emberi kézben a gyeplő?

Be kéne vonni az oktatásba az emberek mesterséges intelligenciára való felkészítését, hogy képesek legyenek eligazodni és ne vesszenek el a kreált tartalmak világában. Tervben vannak szabályozások az MI-vel kapcsolatban, de olyan ütemben fejlődik, hogy szinte lehetetlen szabályozni. Fontos, hogy kritikusak legyünk a minket körülvevő világgal kapcsolatban, mert már a fele sem igaz annak, amit látunk.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu