Az olasz film a neorealizmustól a modernizmusig

A megjelenés kapcsán Czirják Pál filmesztéta vezette be az érdeklődőket a második világháború utáni új filmes irányzat, a neorealizmus érdekességeibe.

Tóth Melinda, az Etalon Kiadó marketingfelelőse köszöntötte az érdeklődőket az Írók Boltjában november 14-én megrendezett eseményen, és elmondta: igen nehéz vállalkozás a művészfilmek forgalmazása. Rögtön be is mutatta Czirják Pál filmesztétát, aki Az olasz filmművészet remekei című, az Etalon gondozásában megjelent első, ötrészes DVD-csomag kapcsán beszélt az olasz neorealizmusról, amelynek szellemében a gyűjtemény egy darabja, a Biciklitolvajok is készült. Mint Czirják Pál elmondta, az irányzat a második világháború után, 1945-1950 között bontakozott ki az olasz filmművészetben. ?Az olasz film neorealista irányzatának előzményeit már a némafilmes korszakban megfigyelhetjük? ? osztotta meg az egybegyűltekkel. ?Képviselői azok a művészek, akik az olasz fasizmus idején jártak főiskolára. Ebben az időszakban a főiskolák szellemisége, az intézmények oktatói és a korabeli szakfolyóiratok határozták meg az irányzat elméleti alapjait. A fasiszta ideológia viszont egyfajta ellenszemléletet hozott létre a filmesekben, így azt mondhatjuk, a neorealizmus a harmincas évek filmjeinek mintegy tagadásaként is értelmezhető.? Czirják Pál arra is kitért, hogy az említett harmincas évekbeli filmek célja főként a szórakoztatás volt, így számos vígjáték, melodráma készült - főleg műtermekben. Ezzel szemben a neorealista alkotások sokszor az ismert közterületeken, külső helyszíneken forogtak.

„Az irányzat előfutárának az 1943-as Megszállottság című film noir tekinthető, amely A postás mindig kétszer csenget című bűnügyi regény filmes adaptációja. A stílusirányzat meghatározásában nehézséget jelent, hogy a háború utáni olasz filmgyártásban is többségében szórakoztató filmek készültek, viszont a filmipar képviselőinek egy része szelete már elkezdett a kor társadalmi problémáiról beszélni. Így mennyiségi lépcsőről nem beszélhetünk. A minőségi változás jelenléte viszont kétségtelen volt, ezért kezdték el a kritikusok ezeket a filmeket egy új irányzatba sorolni.” Czirják Pál szerint ez leginkább a stílusjegyekben és a tematikai változásokban figyelhető meg, hiszen ezekkel az alkotásokkal a készítők a korabeli munkanélküliség, az infláció jelentette problémákat is vászonra vitték. „Ezek voltak azok a filmek, amelyek már nem csak a nagyvárosi életről szóltak, hanem megjelent bennük a vidék is, főhőseik pedig a vidéki emberek lettek. Az új tartalom így új formát hívott életre. Az alkotók szakítottak a precíz műtermi kompozíciókkal, és szembenéztek a szabadtéri és eredeti helyszíneken való forgatás nehézségeivel a hitelesség érdekében. Kiegészítő fényeket ritkán használtak, de ha szükséges volt, arra törekedtek, minél jobban hasonlítsanak a természetes fényre, így ezen filmek képi világa a szociofotó stílusára emlékeztet. A realisztikus hangolás másik része például az volt, hogy hivatásos színészek helyett amatőrökkel dolgoztak, akik tulajdonképpen saját magukat játszották a saját életükben – akár a saját otthonaikban is. Ha használtak is színészeket, azok jellemzően pályakezdők voltak, nem pedig jól ismert arcok. A formabontó alkotók egymással párhuzamosan dolgoztak, és legtöbbjük később belefolyt a klasszikus olasz filmgyártásba. Pasolini, vagy Fellini első filmjei például még a neorealizmus jegyeit viselik magukon, de ezek a művészek később a saját útjukra léptek.”

Czirják Pál a Bicilkitolvajok című film kapcsán – amelyből részleteket is láthattunk – elmondta: azért is ezt az alkotást választotta példának, mert nincs benne túlmagyarázva az expozíció, a jelképek egyben konkrétumok is, a rendező pedig sok zenét használt, hogy ezzel tompítsa a film nyerseségét. Hozzáteszi: mai szemmel nézve mégsem tűnik annyira dokumentaristának az alkotás, mint akkoriban. Manapság ugyanis kézikamerával forgatják a dokumentum-jellegű filmeket, amelyekre ebben a korban nem is volt lehetőség, hiszen a filmgyártás erősen függ a technikától, és a kisebb, könnyebb kamerákra később térhettek át az alkotók.

Az Etalon Kiadó Művész Filmklub című sorozatának következő, most megjelent része is az olasz filmet hivatott bemutatni a neorealizmustól a modernizmusig. A díszcsomagolásban kiadott Az olasz filmművészet remekei II. három DVD-t tartalmaz: a Rocco és fivérei, A Sophia Loren főszereplésével készült Egy asszony meg a lánya és a Biciklitolvajok rendezője, Vittorio De Sica Csoda Milánóban című filmjét.

Gangel Noémi