Olimpiai botrányok 2000 éve
A thesszáliai ökölvívó botránya
Rögtön egy közel két és fél évezredes esettel kezdenénk. Időszámításunk előtt 388-ban egy gazdag üzletember, a thesszáliai Eupholus három ökölvívó versenytársát is megpróbálta lefizetni, hogy ütései következtében kevésbé állják a sarat.
A büntetése korbácsolás lett, amely különösen megalázó büntetési formának számított, hiszen addig főként csak rabszolgák kaptak ilyet. Továbbá pénzügyi vonzatai is voltak bűnös tettének: arra kötelezték, hogy az olimpiai stadionon kívülre két Zeuszt formázó szobrot állítson, amelyeken egy-egy táblát is el kellett helyeznie, megmagyarázva, miért kötelezték a szobrok felállítására.
Bár i. sz. 600 körül az eredeti olimpiai stadion és a csalók neveinek jegyzéke egy földrengésben megsemmisült, Eupholus története a mai napig látható.
Nero mindent vitt
Nero császár (i. sz. 54?68.) érdeklődési köre sokfelé szerteágazott: a vallási üldözések, a művészetek és a sport egyaránt vonzotta. Gyakran énekelt és szavalt a római polgároknak, akik inkább beletörődtek és végighallgatták uralkodójuk monológjait. Nagy rajongója volt az olimpiai játékoknak is, ahol még mindig a görög származású versenyzők voltak túlsúlyban.
Az olimpián való szereplése egyesek szerint egy diplomáciai stratégia része volt, amely során Róma Hellász feletti uralmát akarta demonstrálni, mások szerint a császár őrültségeinek egyike volt csupán.
Először is hatalmas összegeket költött arra, hogy két évvel elcsúsztassa a játékokat, hogy elegendő ideje legyen felkészülni rájuk. Ezután engedélyezték, hogy a négyfogatos lovas kocsiversenyen 10 lóval induljon. Mivel ő volt a kocsihajtás egyedüli indulója, meg is nyerte azt, a görögök cserébe előadói képességeiben gyönyörködhettek. Halála után a görög olimpiai tisztségviselők csendben törölték nevét a győztesek nyilvántartásából.