A Yasmina Reza által írt, Az öldöklés istene című darab alaptörténete a következő: egy házaspár (Major Melinda, Crespo Rodrigo) kisfia bottal kiveri a másik házaspár (Pálfi Kata, Honti György) kisfiának két fogát. Ám a szülők nem esnek egymásnak, hanem leülnek, hogy civilizáltan és kulturáltan megbeszéljék a dolgot, levonják a konzekvenciákat és átgondolják a teendőket. ?Az öldöklés istene? azonban rájuk zárja az ajtót, és innentől nincs menekvés: szembesülniük kell gyereknevelési csődjükkel, sőt egész életük csődjével.
Az öldöklés istene című darab bemutatójára készültök, amely több kritikus szerint is színészi jutalomjáték, hiszen egyfelvonásos, karakterekre épülő bohózatról van szó. Te is így látod?
Az, hogy színészi jutalomjáték az tulajdonképpen abszolút igaz, és abszolút túlzás. Valóban nagyon hálás lehetőség, amikor egy színész végleteket játszhat el vagy erős karaktereket ? ilyen szempontból jutalomjáték, annak minden megpróbáltatásával és nehézségével együtt. Ez alatt azt értem, hogy nincs benne szünet, tehát nem lehet kimenni, és az előadás 1 óra 40 perce alatt egy térbe vagyunk bezárva; a négy színésznek, mint négy hangszernek összehangoltan kell játszania. Nincs olyan, hogy az ember leejt egy hangot vagy megpihen ? ezzel ugyanis a többi színész munkáját ássa alá, és ezáltal ritmusát veszti az előadás.
Kamaradarabban játszani egymásrautaltság vagy hálás együttműködés?
Mindkettő, de elsősorban egymásrautaltságot jelent. Van a darabban egy olyan rész, amelyben ? a forgatókönyv szerint ? két oldalon keresztül nem szólalok meg, azt figyelem, hogy a többiek veszekszenek. Ezalatt nem dőlhetek hátra, hiszen utána meg kell szólalnom. Ha nem veszek részt aktívan és igazan a néma pillanatokban, ha petyhüdten odaszólok a csend után, az azt eredményezi, hogy megtöröm azt az intenzitást, a ritmust, amelyet a többiek felépítettek az addigi munkájukkal. Olyan az egész, mint egy zenei mű: nincs olyan, hogy valaki lekésik egy hangot, és aztán megpróbálja visszahozni, mert később megteremteni nem lesz rá lehetősége.
A darabban Annette Reille szerepét formálod meg, amelyet a Vígben korábban Eszenyi Enikő alakított, a Roman Polanski-féle filmben pedig Kate Winslet. Befolyásolják az elődök a színészi játékodat?
Soha nem nézem meg a darabhoz kapcsolódó más műveket, nem akarom, hogy eszembe jusson az az irány, az a hang, az az ötlet, mert leblokkolja a fantáziámat. Guelmino Sándor, a darab rendezője is a bemutató előtt látta a Vígben rendezett Kamondi-féle darabot ? nem is beszélt róla, nem is firtattuk. Először ennek kell összeállnia a fejemben, addig nem is szeretnék mással foglalkozni. Rám nincs jó hatással. Nem ötleteket ad, hanem bekorlátoz.
Guelmino Sándor lehetőséget ad a kreatív együttműködésre vagy a saját elképzelésén túl nem enged teret a Te karakterrel kapcsolatos ötleteidnek?
Korábban Ibsen Nórájában dolgoztam vele, ott ismertem meg Sándort. Nagyon felszabadultan próbáltam vele, mert mindent hagy kipróbálni, mindenre kíváncsi, ugyanakkor pontos elképzelése van a darab üzenetéről. Olyan erős kép él a fejében, hogy tudom, rábízhatom magam. Abban a pillanatban, ha rossz irányba megyek el, vagy teljesen mást jelent az, amit én csinálok, akkor rögtön szól, hogy nem jó. Nálam ez működik a legjobban.
A történet Párizsban játszódik, és négy azonos társadalmi státuszú, ám teljesen különböző kulturáltságú, műveltségű és gondolkodású személyiséget ír le. Hogyan jellemeznéd Anette-et?
Anette egy felső tízezerbeli hölgy, egy maga választott élettel, egy szerelemből indult kapcsolatban él. A férje ügyvéd, Anette pedig egy befektetési tanácsadó. A házasságukban lévő űrt eddig úgy oldották meg, hogy nincs rá idő. A darab azonban egy olyan helyzetet teremt, amelyben elkerülhetetlenné válik, hogy beszéljenek róla.
A kamaraszínházban adjátok elő, amely térbeli kialakítása miatt intimebb viszonyba hozza a színészeket a közönséggel. Milyen előnyei és hátrányai vannak egy ilyen játéktérnek?
Nagyon intim itt a viszonyunk a közönséggel, amit én azért szeretek, mert ami ? kamu?, az itt nem él meg. Mindent lát a néző, a legkisebb rezdülést is. Ugyanakkor megvan a veszélye is: én azt is látom, amikor valaki a közönség soraiból keresztbe rakja a lábát vagy sóhajt egyet. De ezeket ki kell zárni.
Van-e aktualitása a darabnak és mit vársz a bemutatótól?
Nagyon aktuális ma és én abban bízom, hogy szeretettel fogadja a közönség. Sok igazi pillanat van benne, remélem, sok sírva- nevetős percet tartogat az előadás mindenkinek.
(Készítette: Milojev Zsanett)
