A ház az 1801-es gyulai nagy tűzvész után épült, a híres építész, Czigler Antal tervei alapján, aki a közeli Almásy-kastély átépítésében és jó néhány gyulai nevezetes épület tervezésében is részt vett. A ház kezdetben jegyzői lakás volt, majd 1849-ben Sztojanovits Szilárd módos kereskedő vásárolta meg a várostól. Érdekesség, hogy a megvásárlása előtt a ház lakója volt az a Szakál Lajos, aki szoros barátságot ápolt Petőfi Sándorral. Állítólag nagy költőnk több éjszakát is eltöltött itt, majd innen indult el végzetes útjára, a segesvári csatatér felé. Sztojanovits Szilárd 1863-ban a lányával házasságot kötő Ladics Györgynek adományozta az épületet, azóta nevezzük Ladics-háznak.
Ladics György Szarvasról származott, egy szegény fésűmester gyermekeként látta meg a napvilágot, majd szorgalmának és tehetségének köszönhetően haladt felfelé a ranglétrán. Előbb ügyvéd, majd bíró lett, később pedig a város első tiszti főügyésze és a Wenckheim-birtokok uradalmi ügyvédje, amiből búsás jövedelemre tett szert élete végéig. Fia is követte apját az ügyvédi pályán, őt a Takarékpénztár vezető tagjai közé is beválasztották.
Az épületnek kezdetben csak két helyisége volt az utcafronton, ezt bővítették idővel hátrafelé is, az utolsó átépítésre 1875-ben került sor. Kiállítóhelyként 1989 óta működik annak köszönhetően, hogy az utolsó két Ladics-sarj ? akik nem alapítottak családot ? 1970-ben életjáradék fejében felajánlotta a városnak a házat a hozzá tartozó kerttel és melléképületekkel együtt.
Az első helyiség az úri szalon és dolgozószoba minden olyan kellékkel, amely az ügyvédi munkához szükséges lehet ? hiszen Ladics György és fia, László is ügyvéd volt. Íróasztal a fogalmazványok megírásához, kényelmes karosszékek a tárgyalásokhoz, a könyvszekrényben pedig azok a törvénytárak, szakmunkák, amelyek egy joggal foglalkozó embernek bármikor segítséget nyújthatnak.
A második helyiség a hölgyek szalonja minden női aprósággal, finomsággal, a horgoló készlettől a legyezőig. A falakon lévő portrék érdekessége, hogy azokat az a Szamosi Mihály festette, aki Munkácsy Mihálynak tanítómestere volt a festészetben. A kiállítás legrégebbi bútordarabja is ebben a szobában található: egy gyönyörű főnixmadár intarziás szekrény, mely 1790-ből származik. A korban divatos árnyképek elkészíttetését ? amely egyfajta síkbeli papírportré ? is csak a módosabb családok engedhették meg maguknak, ezekből is láthatunk néhányat kifüggesztve.
A harmadik szoba ? hisz az első az urak, a második a hölgyek kedvenc tartózkodási helye volt ? már nem válogatott nemek szerint, ez nyáron a szalon, télen pedig az ebédlő funkcióját töltötte be. Itt fogadták a házbeliek a vendégeket, sőt estélyeket is tartottak itt. A sarokban látható egy pianínó, illetve egy kép a falon, mely Cibulszky Simont ? szintén Ladics-családtag ? ábrázolja, aki gyulai kántorként Erkel Ferenc első tanítója volt. Ebben a szobában is érződik a kiállított tárgyakon, bútorokon, hogy a jómódú polgárcsalád erősen vonzódott a keleti kultúrákhoz.
A negyedik helyiség az utcafronton egy biedermeier stílusú hálószoba. Itt a kényelmes ágy mellett feltűnik, hogy a falakon már megjelennek a XX. századi fotók is. A díszítő festés a falakon nagyon jó állapotban megmaradt az 1870-es átépítésből, a mennyezetfestés pedig még a ház legelső ? 1801-es ? építési szakaszából való. A következő szoba is hálószoba, de ez már jellemzően egy fiú hálószobája. Neoreneszánsz stílusú berendezése robosztus, az üveges szekrények polcain ólomkatonák sorakoznak. Ezeknél azonban sokkal érdekesebb az éjjeliszekrény felett függő kép, amelyről úgy tartják, hogy az akkor még Gyulán élő, fiatal Munkácsy Mihály alkotása lehet. A szobával határos kis helyiség egy leányhálószoba, finom biedermeier berendezéssel.
Továbbmenve innen nyílna a ház konyhája, kamrája, fürdőszobája. Ezek azonban jelenleg ? csakúgy, mint az udvaron hátul található cselédlakás és nyári konyha ? még nem látogathatók, de tervezik bemutatásukat. A ház belsejében más irányba elindulva eljutunk az utolsó látogatható helyiségbe, az üvegszobába, amely a nyári ebédlő. Ez csak nyáron volt használatban, mivel a hatalmas üvegtáblái miatt nehezen volt kifűthető. Közepén ? uralva a teret ? helyezkedik el az a nagyméretű ebédlőasztal, amelyet körbeülve fogyasztotta el ebédjét, vacsoráját a család.
A Ladics-ház mint kiállítóhely szándékoltan nem törekszik a modern eszközök, az interaktivitás bevezetésére. Ezért a látogatónak megmarad az az érzése ? főleg ha egyedül sétál a termekben, vagy magányosan üldögél a kert hatalmas fái alatt ?, hogy bármely percben megjelenhetnek a kötényes cselédlányok vagy a mentés csizmás urak. Idelátogatva, ha csak röpke időszakra is, de megérezhetjük a múlt századok hangulatát és beleélhetjük magunkat a letűnt korok világába, ami igazán egyéni vonzerőt ad ennek a helynek.
Tölgyesi Tibor
