- Azok közé a színészek közé tartozik, akiknek elfoglaltság tekintetében nincs okuk panaszra. Játszik Győrben, Budapesten, Pécsett és Székesfehérváron. Hogy bírja az állandó ingázást?
- Túlélem. Az a titka, hogy mindig csak a következő 24 órára gondolok, és akkor egész jól bírom. Szerintem jó, hogy ennyi dolgom van, holnap például megyek Fehérvárra, utána Pécsre, és ezzel így elvagyok. Persze ez nem állandó, nem az év minden hónapjában van így, csak amikor összetorlódnak a munkák ? úgyhogy ez nem annyira borzasztó, mint amilyennek látszik.
- Melyik városba érkezik haza?
- Budapestre, ott szoktam átöltözni. (nevet) Fehérvárról azért hazamegy az ember esténként, Győrből nem mindig ? most például már itt vagyok három napja. Szóval nem annyira szörnyű ? mielőtt még bárki is rettenetesen sajnálni kezdene. (nevet) Színház szempontjából azt a taktikát választottam, hogy mindegyiket az otthonomnak tekintem. Valószínűleg olyan vagyok, mint a tengerész a sok feleségével. Bár úgy hiszem, mostantól mégis hűséges leszek az egyikhez: három szerepet játszom jövőre Győrben.
- Jelenleg három kamaradarabban is láthatjuk, a legutóbbi két bemutatója, a Függöny fel! és a Kék, kék, kék viszont egy-egy jóval mozgalmasabb közeget jelenít meg: mindkettő egy társulat mindennapjaiba enged bepillantást. A néhányszereplős kamaradarabban vagy a sokszereplős előadásban érzi jobban magát?
- Változó. Amikor csupa kis szobadarabom van, akkor nagyon szoktam vágyni arra, hogy rámehessek mondjuk a Győri Nemzeti Színház repülőgép-leszállópálya méretű színpadára, mert akkor az nagyon izgalmas. Ha pedig kettő ilyen van egymás után, akkor nagyon vágyom arra, hogy hadd menjek már be egy szobába, ahol piciket és finomakat lehet csak játszani. Mindkettő más típusú erőket mozgósít, és nagyon jó arányban vannak egyébként: amikor már éppen kezdene hiányozni, mindig van egy nagyobb.
- A Rivalda Fesztiválra Egressy Zoltán Kék, kék, kék című drámájának Terájaként érkezik a Győri Nemzeti Színházzal. A rendező, Forgács Péter azt mondta a darabról, hogy nehéz színészileg megcsinálni, és hogy az előadás alapvető színházi konvenciókat rúg fel. Ezzel egyetért?
- Én nem tudom, hogy ő mit ért alapvető színházi konvenciók alatt, talán azt, hogy nagyon vegyes tudásra van szüksége a színésznek. Nagyon nehéz darab, mert borzasztóan nehéz a szerkezete. Nagyon sok olyan van benne, hogy az ember elvan egy gondolattal nyolc percig, és egyszercsak megkérdezi ? addig folynak a színpadon más egyéb dolgok, amiket nem szabad zavarni. Nagyon nagy precíziós szakmai tudást kíván, ugyanakkor cirkuszművésznek is kell tudni lenni. Ráadásul az én esetemben tehetségtelen cirkuszművésznek, ami szerintem sokkal nagyobb feladat, elhitetni, hogy ez a nő valóban alkalmatlan. Abban, hogy ilyen rossz cirkuszt csináljunk, nagyon sok munka van. (nevet)
- Nem érezte igazságtalannak, hogy a többiekhez hasonlóan ön nem brillírozhatott akrobatikus- és bűvészmutatványokban, hogy kifejezetten rossznak kellett lennie?
- Nem, mert Tera tehetségtelen. Neki az a legfőbb problémája, hogy nem veszik be semmibe, pedig ő az igazi dinasztia leszármazottja: már az első férje is cirkuszművész volt és a másodiknak is van egy társulata. Folyton panaszolja, hogy neki nem jut más a művészetből, csak a teregetés, a mosás meg a főzés. Borzasztóan vágyik rá, és nem ismeri fel, hogy nem alkalmas, ez az ő egyéni tragédiája.
- A színpadon két hús-vér állat is megjelenik: Edit, a tyúk és Béla, a láma. Ők mennyire bonyolítják a helyzetet?
- Egyáltalán nem. El kell ismerni, hogy Ungvári István kollegám egész egyszerűen fantasztikus, mert Bélához, a lámához négy hónapja naponta jár ki a győri állatkertbe barátkozni. Mentek sötét helyről világos helyre, hogy szokja a színpadot, hallgatták a zenét az autómagnóból, miközben körbesétálták az autóját, és a kezéből eszik. Ahhoz, hogy Béla, a láma bejöjjön a színpadra, egy színész hónapokig járt ki gyakorolni, pedig csak egy kör az egész a színpadon. Editet, a tyúkot nem ismerjük személyesen, mert ők ketten vannak ? hol az egyik Edit jön be, hol a másik. Bélát, a lámát egyébként a Kék, kék, kék társulata örökbe fogadta. Állítólag októberben szülői értekezletre kell mennünk a győri állatkertbe, mert bizonyítványunk is van róla, hogy örökbe fogadtuk és az ellátását anyagilag támogatjuk.
