Rendkívül kalandos életutat járt be a Monoron egyik szülői ágról zenész, a másik ágról edényfoltozó beás cigány családba születő Oláh Mara. Az eltérő családi háttér rengeteg konfliktust hordozott magában, az általános iskolát is felnőtt fejjel tudta csak befejezni. 19 évesen férjhez ment, hamarosan megszületett egyetlen gyermeke. Takarítónőként dolgozott, majd súlyos betegségben elvesztette egyik szemét.
Magánéleti problémák sora után kezdett el festészettel foglalkozni 43 éves korában. Mindenét eladta, hogy festéket, vásznat, papírt vehessen és gyógyító szenvedélyének hódolhasson. Eleinte nem is gondolt rá, hogy mások számára is értékesek lehetnek művei. Egy véletlenül hallott felhívásra vitte be egyik festményét 1991-ben a Nemzeti Galériába véleményezésre, ahol legnagyobb meglepetésére nagyon pozitívan fogadták. Óriási lendülettel látott neki a „szakmai” munkának, hamarosan kiállításokra vitte műveit, itthon és külföldön egyaránt, sőt lakásán még galériát is alapított, az első magyarországi cigánygalériát.
Festményeire jellemző az erőteljes narráció. Mindig ráírja az üzenetét, megkettőzve jut el az így a szemlélőhöz. Saját elmondása szerint egyszer hallotta egy festményét félreértelmezni, ezt a jövőben elkerülendő határozta el, hogy alkotásaira mindig felírja annak magyarázatát.
Nem kötődött semmilyen iskolához, műfajhoz, csak a saját gondolatait, érzelmeit igyekezett „kifesteni” magából. Tudatosan vállalta a gyakori provokációt, az őt ért igazságtalanságokat nem hagyta „festmény” nélkül. Általában két színt használ művein, csak a cigány tematikájú képei színesek. A Ludwig Múzeum tulajdonába is került egy jelentős sorozata, az úgynevezett „kék”,mely 8 festményből áll, s melyet a múzeum a társadalmi határok lebontására tett kísérletnek is tekintett.
Szenvedélyes, vagány, szókimondó személyisége mindenkit megszólított, szenvedélyes, szókimondó festészete érzelmileg erősen hat a szemlélőre.
20 év kiállítói alkotómunka után pihenésre vágyott, a Nógrád megyei Szarvasgedére költözött, ahol továbbra is alkotott, elsősorban miniatűröket készített minden keze ügyébe kerülő papírdarabra, gyufás- és cigarettásdobozra is.
Igazi harcosként küzdött a társadalmi igazságtalanságok ellen. „Ha nem élem át a sok megaláztatást, megszégyenítést, megvetést, gyűlöletet, akkor nincs az a másság a képeimben, amitől egyedi lehetek. Minden képemmel érzelmeket akarok kifejezni, történeteket elmesélni, szabadságharcot vívni az igazságtalanság ellen”– vallotta belső indíttatásáról.
A művésznő március 24-én, 74 éves korában hunyt el váratlanul.
Nyitókép: Private Nationalism projekt. Forrás: omara.hu
