Ha önarcképre gondolunk, valamelyik híres festmény jelenik meg előttünk, például Albrecht Düreré, ahogy Krisztusként ábrázolja magát, vagy éppen Csontváry önarcképe.
Az önarcképfestő művészek közül többen annyi önportrét készítettek, hogy azokból teljes önéletrajzuk leolvasható. Ezeket az alkotásokat időrendben nézve megfigyelhetjük a művész arcának, személyiségének és érzelmi világának változását is.
Czigány Dezső pályája során kimagaslóan sok, körülbelül hetven önportrét festett. Ezeken gyakran ábrázolta magát másnak, például a Nevető önarcképen (1912) és azÖnarckép csuhában (1936) című képén is. Érdekesség, hogy előbbi képen látható kancsó, gyakran megjelenik csendéletein is, míg utóbbi képen szerzetesként, csuhában látjuk a művészt, mely szintén gyakran visszatérő elem.
Nagy a jelentősége a kontextusnak, hogy a festő milyen környezetben ábrázolja, belehelyezi-e magát valamilyen idealizált szerepbe, a képen mi vagy ki vesik körül, milyen színeket használ, milyen tárgyakat jelenít meg.
A művész ecset- és anyaghasználata az évek során sokat változik. Bizonyos esetekben egy-egy festőnél pont az önmagáról készített portréin érdemes e folyamatot megfigyelni.
Hegedüs László önarcképeinek technikai és anyaghasználatbeli változásain ez jól látszik. Míg az akvarell képek letisztultabb és szellősebb benyomást keltenek, addig az olajfestményt közelebbről szemlélve pont az ellenkező hatást érezhetjük; az 1985-ben festett önarcképén, az arc és környéke plasztikussá válik, kiemelkedik a sok rétegben felvitt festéktől.
Szintén a technikai változás kapcsán érdekes szempont, hogy ugyanaz az arc hogyan változik meg, ha a művész nagyban eltérő technikát választ.
Varga Hajdu István első önarcképe pasztell krétával/ceruzával készült, a második egy tusrajz, a harmadik pedig egy linóleummetszet.
A technikából is adódik, hogy az elsőnél lehetőség adódik az arcvonásokat a színek és az eszköz segítségével finomítani, a tusrajznál már inkább a markánsabb vonások és erősebb árnyékok jutnak szerephez, egy linómetszet esetében pedig a metszés során csak az erősebb, karakteresebb vonalakat emeli ki.
Az önarcképek által a művész közvetlenebb kapcsolatot tud teremteni önmaga és a művét szemlélő közönséggel. Vizsgálhatóvá, elemezhetővé válik az arckifejezés, a képen látható művész arcán érzelmeket azonosítunk, amikre reflektálhatunk, érzelmek társítunk a képhez és a művészhez is.
Nyitókép: Csontváry önarcképe.
A teljes cikk a mandadb.hu oldalon olvasható.
