A csoportos önkielégítés, mint polgári erény
Egy skót professzor hazája felvilágosodáskori történetének legszabadosabb egyletét vette górcső alá. David Stevenson, a University of St. Andrew's emeritus professzora csodálkozva bukkant rá munkahelye egy eldugott raktárában egy különös gyűjteményre: a Beggar's Benison egyesület egykori rituális kellékeire. A tudósra valószínűleg a IV. György király szeretőinek fanszőrzetét rejtő tubákosszelence tette a legnagyobb hatást a beavatáshoz szükséges tárgyak közül. Kutatómunkába fogott, amelynek eredménye egy könyv - az utóbbi évek szexualitással foglalkozó mentalitástörténeti műveinek egyik legérdekesebb darabja lett.
A Beggar's Benison (A Koldus Áldása) nevű, kizárólag férfiakból álló klub eredetileg egy Fife nevű kisvárosban tartotta összejöveteleit. Érdeklődésük középpontjában a szex állt, jelvényük pedig egy fallosz volt. Rituális beavatási szertartásaikon a felvételre váró jelölteknek nyilvánosan maszturbálniuk kellett a tagság előtt, hogy bizonyítsák érdemességüket s rátermettségüket - akárcsak a különféle szakmák céheiben a mesterjelölteknek. Az önkielégítés más szociális funkciót is betöltött: a tagok olykor közösen - ám egymástól elkülönítve - maszturbáltak s fantáziáltak hozzá.
Manapság az ilyen időtöltést kétségkívül homoerotikusnak neveznénk, hiszen ezt a fogalmat húzzuk rá jószerivel valamennyi férfi és férfi közötti kapcsolatra, amely valamelyest is túlbillen az egyszerű kézszorításon. Pedig a Koldus Áldása társaság tagjai még fantáziájukban is szigorúan heteroszexuálisak voltak, s megbélyegezték a szodómia minden formáját.
A társaság a "szabad szex" elve s gyakorlata mellett kötelezte el magát, jóllehet legtöbbször eufemisztikusan a "szépség vásáraként" hivatkoztak ideáljukra. A tagok italoztak, pornográf irodalmat olvastak, malac vicceket és anekdotákat meséltek egymásnak, verseket szavaltak és dalokat énekeltek a szexről - és olykor a szerelemről. Az 1730-as években helybéli fiatal lányokat is magukhoz rendeltek, akiket némi pénz ellenében csupaszon vizslattak és táncoltattak - ám a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" szabály szigorú betartásával.
A társaság nézetei a szexről egyre népszerűbbek lettek, és számos különböző rangú nemes - sőt, maga a walesi herceg is - tiszteletbeli tagságot nyert. A klub összejövetelein s rituáléiban ugyan nem vettek részt, de büszkék voltak arra, hogy személyük közel állhat a felszabadított fallosz ideájához. A Beggar's Benison éltetése kedvelt asztali pohárköszöntővé vált egész Britanniában, s a társaság hatása a szigeteken kívül a messzi Szentpétervár zártkörú klubjain is megmutatkozott.
Even better than the real thing
A társaságot mégsem nevezhetjük libertinusnak, hiszen nem volt rájuk jellemző az a fajta kizárólagos férfiközpontú élvhajhászat, amely a felelősségtudatot viszont nem ismeri. Rossznak minősült az asszonyok teherbe ejtése és így életük felborítása, és gondosan ügyelni kellett a fogamzásgátlásra - ezek a szabályok pedig a házasságon belüli és azon kívüli aktusokra is érvényesek voltak. A feleségeket nem volt szabad szakadatlan gyermekáldásra kényszeríteni, ami veszélybe sodorhatja egészségüket és megroppanthatja a család anyagi helyzetét is.
A Koldus Áldása társaság figyelmet fordított a szexuális nevelés egyéb formáira is: a tagoknak tisztában kellett lenniük a szex működésével és a nemi szervek anatómiájával; az ügyetlenkedés, tudatlanság és az odafigyelés hiánya elítélendő volt. A szexualitáshoz és a nemek közti viszonyhoz fűződő nézetei alapján a Benison-klub tehát "felvilágosultnak" is nevezhető. Végsősoron azonban olyan társaság volt csupán, melynek tagjai vágyaik kielégítése végett olyan szabados szexuális életről fantáziáltak, melyről tudták: sohasem lehet részük benne.
Dr. William Alexander skót orvos 1779-ben, Az asszonyok története című művében azt írta, hogy a nők legfontosabb funkciója a férfiak civilizálása. A férfiak természetükből fakadóan nyersek és durvák, állította Alexander, és civilizált lényként csak akkor tudnak képességeiknek megfelelő teljesítményt nyújtani, ha a nők hatása érvényesül rajtuk. A doktor tehát kétkedve tekintett azoknak a férfiaknak a céljaira, akik az asszonyokat elutasító környezetben kívántak társadalmi lénnyé válni, szocializálódni. Következtetése szerint a férfiak azért akarnak megszabadulni az asszonyoktól, hogy visszatérhessenek természetes "durva viselkedésükhöz és bárdolatlan személyiségükhöz".
A férfiak eszerint azért akarnak szabadok lenni, hogy szabadon berúghassanak és mocskosan beszélhessenek. Azért akartak tehát megszabadulni a nőktől, hogy szabadon fantáziálhassanak róluk. A nőkről való fantáziálás olykor még nagyobb kielégüléssel jár, mint a valóságos együttlét, mert nők társaságában valósággal gúzsba köti a férfiakat az illedelmes beszéd és viselkedés követelménye. A XVIII. században alakult számtalan férfiklubból soknál - legalábbis részben - kimutathatjuk ezt a nézetet, hisz közös bennük a trágárság, az obszcenitás. Ám a Beggar's Benison még köztük is szélsőségesen durva jelenség volt.
David Stevenson: The Beggar's Benison: Sex Clubs and their Rituals in Enlightenment Scotland. Tuckwell Press, 2003
