Offenbach Orfeusz az alvilágban című művét gyakran nevezik ?minden operettek ősének?. A darab 1858-as párizsi bemutatóján hatalmas sikert aratott, köszönhetően talán könnyen
befogadható műfajának, és azóta is gyakran találkozni vele a hangversenytermek műsorán. Nem véletlenül, hiszen az Orfeusz az alvilágban nemcsak színházi, hanem zenei remekmű is.
Káel Csaba, a darab rendezője szerint a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben újfajta megközelítésre nyílik lehetőség azáltal, hogy a szövegbeli fordulatok mellett a kiváló akusztikai adottságok lehetőséget biztosítanak a mű zeneiségének kiemelésére is. ?Offenbach nem gondolhatta, hogy a 21. század elején mennyire aktuális lesz a darabja? ? véli a darab rendezője. ?Az egyik legérdekesebb figura a Közvélemény. Nálunk ez a szereplő maga a tévénéző, aki a médiumok jóvoltából egekbe emelkedik, hibájukból pokolra száll.
Egész életét körülveszi ez a különös mitológia: a tömegkultúra, amely, akár tetszik, akár nem, erősen hat ránk. Úgy képzeljük el az egészet, mint valami tehetségkutató műsort, így kapcsolódik az előadásunk az ?istenek? mai világához, a tévé teremtette, magukat már-már istenségnek képzelő celebekhez. A híres alvilági kánkánt a versenyzők nem kiforrottan, hanem csetlő-botló léptekkel táncolják ? ezt persze csípősen kommentálja a Közvélemény.?
Az alkotók az előadást a darab fontos üzenete miatt nem francia eredetiben, hanem magyar nyelven állítják színpadra, ezáltal a sodró lendületű párbeszédek közvetlenül hatnak a nézőre. A darab főbb szerepeiben László Boldizsár, Bucsi Annamária, Szegedi Csaba és Wiedemann Bernadett hallható, a Budafoki Dohnányi Zenekar, a Nemzeti Énekkar és a Venekei Művek táncosai közreműködésével megvalósuló bemutatót Káel Csaba rendező, Sylvie Gábor játékmester, Venekei Marianna koreográfus, Szendrényi Éva díszlettervező és Németh Anikó Manier jelmeztervező jegyzik. A zenekart Hollerung Gábor vezényli.
