Megnézzük az öntöttvas faszenes vasalók több tucatból álló kollekcióját. Van közöttük olyan, amelyiknek egyszerű vasgömb a nyitója, de olyan is, amelyiknek oroszlán-, kakas- vagy kacsaformájú, jó párat pedig Kossuth Lajos portréja ékesít. Aztán van egészen kicsi, gyufaskatulyányi darab is: amint megtudom, ezzel csipkét vasaltak. "Ez meg egy nőtincsi padlásról származik" - mutat egy dobot és két dobverőt a házigazda. "A községi kisbíróé volt, amikor már nem kellett, felvitték a padlásra. Összenyomódott, de sikerült rendbe hozni, használható. Van ám nekem eredeti úttörő dobom is! Ezzel járok szurkolni a szécsényi csapat meccseire."
A labdarúgás is nagy szerelem: az egész gyűjtemény valószínűleg legértékesebb darabja egy fél pár, bőrből készült stoplis cipő, amelynek külön vitrint készített tulajdonosa. "Egy barátomtól kaptam. Az 1940-es évekből származik, azt sajnos nem tudom, kié volt" - jegyzi meg Jászberényi Pál.
A plafonról - máshol nem férne - fa sílécek és bambusz síbotok lógnak. "Ezeket Bercelen szereztem, éppen fát fűrészeltek egy háznál, hát az ember már tolta a szalag alá, amikor rákiáltottam. Kérdeztem, csak nem akarja felvágni? Mondta erre, hogy már csak a tűzre való. Jó, várjon vele, szaladtam az üzletbe, vettem nyolc üveg sört, azért elcserélte ezeket a második világháborús katonai síléceket."
A szakmájától persze nem tud elszakadni Jászberényi Pál: a régi távbeszélő készülékek sora mellett működőképes telefonközpont és alközpont is van az előszobájában. "Összeszedtem ezeket is, mert a MÉH-be kerültek volna? Különben gyakran járok a telepre, találok néha a gyűjteményembe való kincseket." A legrégebbinek látszó telefon még csenget is, de tulajdonosa elárulja, hogy ő maga szerelte össze eredeti alkatrészekből, rendeltetése szerint pedig díszlet, a szécsényi színjátszók használják, ha éppen kell a jelenethez. Aztán van itt több gramofon és orsós magnó, egy szekrényre való, különféle régi rádió. "Működőképes minden" - mondja büszkén a gyűjtő. "Megjavítom, amit tudok, ritka, ha valamit nem lehet! A legrégebbi telefonom 1924-ben készült, és az is üzemel."
Egy favödörről és a beleépített fogaskerekes keverőről kiderül, hogy a 20. század elejének fagylaltgépe. Aztán egymás mellett sorakoznak a kávédarálók, a bányászlámpák, az írógépek, a különféle lámpák - és egy szépen kifényesített csendőrbilincs? "Pesten fektettek földkábelt, akkor találta egy kollégám, és elhozta nekem. Az egyik karperece még működik!"
Az előszobában elfér egy teljes cipészműhely - szépen összepakolva persze -, egy patika berendezéséből egy mérleg és egy tablettakészítő szerszám, egy aprócska nyomdagép, fából készült krumplinyomó, régi üvegek és cseréptárgyak sora. Aztán van itt mindenféle eszköz, amelyet csak egy parasztgazdaság használt, a szalma húzására szolgáló csáklyától a vajköpülőig, a juhászkampótól a mángorlóig, a rokkától a guzsalyig. Igazi különlegesség a marha szarvának formázására szolgáló, fából és kovácsoltvasból készült szerkezet, állítható fesztávval. Mutat egy derékmagasságig érő bádogfecskendőt is. "Ezt a filoxéra járvány idején használták, ezzel juttatták a permetlét a szőlő gyökereihez. Nem tudom a korát, de elmúlhatott százéves. Egy kocsin láttam meg, amint éppen a MÉH-be vitték. Utánuk szaladtam, aztán ötszáz forintért ideadták." "Besnyő - Shottola Ernő, Budapest" - áll az eszközön a bádogba nyomott felirat.
Aztán vannak itt régi metszőollók, birkakörmölők, hurkatöltők, rézpumpák, csengők és kolompok. A ház mellett, kívül a kerítésen a gyűjtemény nagyobb darabjai sorakoznak. Van itt két szekér és három szecskavágó, egyik nagyobb gazdaságokba való, motoros meghajtású. "Leleményes volt régen a gazdaember" - mutatja az egyik kisebb szecskavágó végén a szőlőprést. "Megoldotta magának, hogy ne kelljen külön eszközt vennie!"
Van még itt kétkerekű kordé, eke, egy asztalra erősítve hat kézi kukoricadaráló, meg egy morzsoló is. A ház bejárata előtt olajlámpák állnak. "A negyvenes évekig, amíg nem volt áram, a szécsényi polgármesteri hivatal térvilágítására használtak ilyeneket, és megmaradt vagy tíz darab. A volt főépítész nekem adta őket azzal, hogy szedjem rendbe, ha lehet. Végül hármat sikerült működőképessé tenni, most ezek közül kettő a házunk bejáratánál világít. Fáklyaolajjal üzemelnek. Voltak már tárgyaim különféle kiállításokon is, a salgótarjáni és a balassagyarmati levéltár sok mindent vitt tőlem egy-egy korszak bemutatására. A szécsényi múzeumban most éppen egy tölcséres gramofonom látható, amely igen szép darab. Gondoltam már arra is, hogy közkinccsé teszem a gyűjteményt, kértem is erre a célra helyet a szécsényi önkormányzattól, de egyelőre nincs megoldás."
Elmondja, hogy járt már a lakásán iskolás csoport is, hogy megcsodálják padlások rejtekéről, romos házakból, MÉH-telepekről mentett kincseit. "Az utcánk végében van a régi zsidótemető" - mutatja az irányt Jászberényi Pál. "Nálunk van a kulcsa, amikor jön valaki, mi adjuk oda. Egyszer egy ember benézett az előszobába? Elővett egy köteg pénzt, és azt mondta, hogy megveszi az egészet, kiviszi külföldre, adjam oda? De hát hogy adhattam volna a lelkemből egy darabot? Úgy vagyok vele, hogy kimegyek az előszobába, és csak bámulom a régi tárgyakat, közben mindig találok rajtuk valami újat, érdekeset, felfedezni valót... "
