Írásaiban igen gyakran foglalkozik Isztambullal, ugyanakkor mindig ügyel rá, hogy ne valami romantikus rajongás tárgyaként fogalmazza meg gondolatait a városról, hanem annak valós problémáit írja le. A 65 éves Pamuk A piros hajú nő című regényében Isztambul rohamos növekedéséről ír, amely folyamatot saját maga is megtapasztalhatta. Ma már azonban nem ismer meg minden utcát, így térképként tekint a tájra.
Nem volt tudatos választás eredménye, hogy Isztambul szerzőjévé vált írásaival, amikor ugyanis 23?24 éves korában először tollat ragadott, csupán az ismerős tájról kívánt beszélni, azokról a szociális problémákról, amelyeket átélt, megtapasztalt. Ahogy a nemzetközi sikereit követően külföldön elkezdtek rá hivatkozni, úgy vált Isztambul írójává.
A városról szerzett tapasztalatait sokszor egészíti ki kutatásokkal, de ő sokkal jobban szereti ezeket interjúknak nevezni. Ilyenkor az utca emberével beszélget, az átlagemberek problémáin keresztül igyekszik bemutatni a várost. Véleménye szerint ez sokkal fontosabb, mint uralkodókról, politikusokról írni, hiszen a történelmről inkább az emberek érzésein keresztül mesél, arról, mikor és mitől érzik jól magukat, hogyan viszonyulnak egymáshoz. És ahogy már hangsúlyozta, ilyenkor nem mint valami tökéletes, megfoghatatlan jelenséget írja lesz Isztambult: a Furcsaságok a fejemben című könyvében például egy eltűnőben lévő nemzeti ital, a boza árusításával foglalkozók problémáin keresztül mutatja be a várost. Azt a várost, amelyben irodája csaknem olyan híres, mint maga Pamuk irodalma, hiszen a Boszporuszra nyíló irodája minden nála készült interjúban visszaköszön.
Ugyanezzel a kíváncsisággal ír minden egyes témáról, például az iszlám fundamentalistákról vagy a marxistákról, érdeklődik motivációik iránt, mert ?hiszem, hogy egy regénynek mélynek kell lennie, és nem csak a boldogság és a szépség propagálásáról szólnia? ? fogalmazta meg ars poeticáját. ?A világon mindenütt modernek, korszerűek akarnak lenni az emberek, viszont az identitásukat is meg akarják őrizni. Ebből rengeteg ellentmondás születik, és én nagyon szeretem ezeket a paradoxonokat? ? fogalmazott az író azokról a társadalmi problémákról, amelyekről maga is ír regényeiben.
A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is ott élő Orhan Pamuk (1952?) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Jómódú, értelmiségi családba született Isztambulban, tanulmányait nyugati szellemiségű iskolákban végezte. Eredetileg építészmérnöknek készült, fiatalkorában arról álmodozott, hogy festő lesz, de végül újíágírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. A hetvenes évek közepén végleg felhagyott a festészettel, és életét az írásnak szentelte. Első írása, a Sötétség és a fény 1979-ben megosztott első helyezést ért el a Milliyet Sajtóversenyen. A regény Cevdet Bey és fiai címmel ? évekig tartó kiadókeresést követően ? 1982-ben jelent meg, 1983-ban pedig elnyerte az Orhan Kemal-díjat. Ez a mű a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg először magyarul.
Orhan Pamuk a pódiumbeszélgetés végén átvette a Budapest Nagydíjat, a rangos elismerést Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes és Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke adta át.
Orhan Pamuké olyan életmű, amelyből fáj kiszakadni, szemszöge nem nyugati, de mégis megközelíthető a Nyugat számára. Életművében a keleti és a nyugati elbeszélő művészete találkozik ? fogalmazott laudációjában Péterfy Gergely. Hozzátette: a közös keleti tapasztalat nyilvánul meg abban, hogy ?mi pontosan értjük?, miért hátborzogató az, ahogy a Törökország elismertetéséért legtöbbet tevő írót ?idegen ügynöknek, hazaárulónak becsmérli Erdogan autokráciája?.
?Ahol egyetemeket tiltanak be, újságírókat és professzorokat lehetetlenítenek el, ahol nyomorból milliók képtelenek kitörni, nekünk, íróknak nincs választásunk. A szabadság, a műveltség, a humanizmus, az emberi méltóság és az egység-egyenlőség mellett kell kiállnunk. A megértés azonban mindenkinek jár, és ez az, ami igazán univerzálissá, világirodalommá emeli Orhan Pamuk prózáját? ? mondta Péterfy Gergely, aki szerint a szerzőt nem az érdekli, hogy a saját és a társadalmi osztálya igazságát jelenítse meg, hanem feltérképezi, megérti, átérzi és ábrázolja azokat az igazságokat is, amelyek egyáltalán nem azonosak az övével.
Takács Erzsébet/MTI
Fotó: Csákvári Zsigmond
