 |
| magyar-irodalom.elte.hu |
A költő 1877. november 22-én született Érmindszenten, melyet ma Adyfalvának neveznek. Édesapja: Ady Lőrinc, paraszti sorban élt, és gazdálkodással próbálta megszilárdítani anyagi helyzetüket. Az édesanya, a papleány Pásztor Mária pedig gyermekeik: Endre és öccse nevelését vállalta. A szülők becsvágyóak voltak, nagy terveket dédelgettek a fiúkkal kapcsolatban, ezért mindkettőjüket gimnáziumba, majd főiskolára járatták ? olvasható a magyar-irodalom.elte.hu oldalon.
Ady Endre a középiskolai tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban és a zilahi református kollégiumban végezte, és már ekkor írt, sőt: Kossuth-ódája meg is jelent a helyi lapban. Érettségi után a debreceni jogakadémiára iratkozott be, de nem fejezte be jogi tanulmányait, inkább újságíró lett, és 1899 áprilisában a függetlenségi párti Debrecen című lap munkatársává vált. Itt jelentette meg első verseskötetét is Versek címmel 1899 júniusában. Majd Nagyváradra ment, ahol a Szabadságba írt.
Nem bújt elefántcsonttoronyba
Ismereteit a kávéházi beszélgetések során szerezte kollégáitól, valamint az újságokból: a fontosabb lapokat naponta elolvasta. Vérbeli újságíróként tájékozott volt, és kiváló érzékkel talált rá a hiteles hírforrásra. Költőként is elsősorban ?emberi dokumentumokat? kívánt adni, nem hitt semmiféle elefántcsonttoronyban, s állandó aggodalommal figyelte: mit szól verseihez a publikum ? írják róla a magyar-irodalom.elte.hu oldalon.
Első szerelme Diósy Ödön felesége, Brüll Adél volt, akit ? nevét megfordítva ? Lédának nevezett verseiben. Találkozásuk sorszerű, és hatalmas változást indított be Ady életében és művészi pályáján. Ady 1904 februárjában utána utazott Párizsba, és az új élmények meghatározták későbbi költészetét.
 |
| mek.oszk.hu |
Hazatérve a Budapesti Napló munkatársa lett, és munkakedvét mutatja, hogy másfél év alatt csaknem ötszáz cikke jelent meg itt, valamint versei nagy részét is itt publikálta. Harmadik kötete, melyet az első igazi Ady-kötetként tartanak számon, 1906 februárjában jelent meg. Itt már nagyon sajátos hangon szólalt meg, így ehhez szokás kötni a modern magyar költészet születését. A Vér és arany című kötet pedig már egyértelműen jelezte: megérkezett Ady Endre személyében az új idők új dalosa.
A Nyugat arca lett
Az 1908 januárjában induló Nyugat újabb mérföldkő volt a költő életében, az első szám két szöveget is közölt Adytól: a Sion-hegy alatt című verset és A magyar Pimodán című, esszévé formált vallomásának bevezető részét). Haláláig főmunkatársként dolgozott a folyóiratnak, amely 1912-től szerkesztőként is feltüntette nevét. Az Osvát Ernő által szerkesztett lapnak azonban nem csak munkatársa, hanem példaképe, reklámja is volt. Erre jó példa, hogy 1909. június 1-én a Nyugat külön Ady-számot jelentetett meg, benne Ady önéletrajzával. Ám az ő vezér szerepét korántsem mindenki fogadta el, s Ady ambícióját (a politikába való beleszólásra) sem elégítette ki a politikától magát tudatosan távol tartó Nyugat. Ezért más lapokba is szívesen dolgozott: 1910-től a szabadkőműves Világ, 1912-ben átmenetileg a Népszava munkatársa lett.
Közben a Léda-szerelem a végéhez közeledett, és bár Ady évekig halogatta a döntést, 1912 áprilisában szakított Lédával, a kapcsolat végét két vers is őrzi: egy elégikus vallomás (Valaki útravált belőlünk) és egy kegyetlen leszámolás (Elbocsátó, szép üzenet).
Utolsó versében a magyarság jövőjéért aggódott
A költő megállapodni készült, és Boncza Bertát választotta, akivel 1911 óta leveleztek. A verseiben Csinszkának nevezett lányt 1914 áprilisában látogatta meg, majd nyáron megkérte a kezét apjától. Boncza Miklós megtagadta az apai beleegyezést, ám Ady így is a nősülés mellett döntött. Hosszas utánajárással megkapták az árvaszéki engedélyt, és 1915 márciusában megtartották az esküvőt. Közben kitört a háború, amelyet a csucsai kastély menedékében szenvedtek végig.
Bár 1914 óta nem jelent meg verseskönyve, Hatvany Lajos biztatására és az ő támogatásával újabb válogatott gyűjteményt készített elő, amely 1918 augusztusában látott napvilágot. Az őszirózsás forradalom Budapesten érte, ekkor már halálos beteg volt, amikor utolsó versét írta - mély aggodalommal a magyarság jövőjéért (Üdvözlet a győzőnek címmel).
Forrás: magyar-irodalom.elte.hu
