A Madách tér a középkorban még a városfalon kívül eső erdős terület és a pestisben elhunytak temetője volt. A török uralom után az ébredező Pest határában a Mária Terézia által betelepített népek szereztek területeket. A mai Király utca vonalában haladó dűlőút mentén kertek, a környéken pedig szántóföldek terültek el. A kiegyezés környékén pedig már szabálytalan háztenger.
Az Új vásártér
Az 1700-as években Pest szabad királyi városi rangot kapott, így évente négy országos vásárt rendezhetett. A város vezetői szerették volna a falakon belül tartani a vásárokat, a zsúfoltság miatt 1790-ben mégis a Váci kapun túl, az elhagyott sírkert helyén jelölték ki az Új vásárteret. A téren egy szem olajlámpás világított, de minden hónapban csak két hétig, a repceolaj ugyanis csak ennyi időre volt elegendő. A tanács takarékosságból úgy rendelkezett, hogy a másik két héten a hold fényére kell hagyatkozni.
Az Orczy-ház
1730-ban a mai Király utca sarkán egyszerű fogadó épült „zum englischen König” cégérrel. Tulajdonosa Mayerhoffer András építész volt, aki a Grassalkovich-kastélyt is tervezte. A fogadót 1756-ban lebontották, helyére és a szomszédos telekre barokk megaépületet húztak fel, amit báró Orczy József özvegye 1795-ben Mayerhoffer lányától vett meg. Az Orczy-ház a maga 48 lakásával a régi Pest egyik legnagyobb háztömbjének számított.
II. József 1783-ban kiadott türelmi rendeletét követően megindulhatott a zsidók betelepülése Pestre. A bárónő nekik adta bérbe a hatalmas épületet. A Judenhofnak, azaz zsidó udvarnak keresztelt épületben mindent meg lehetett találni, amire egy zsidó embernek a mindennapokban szüksége lehetett.
Itt nyílt meg a város második nyilvános imahelye 1796-ban. A két szobából álló helyiséget hamar kinőtte a közösség, így az 1830-as években Zofahl Lőrinc, a kor foglalkoztatott klasszicista építésze átalakította az Orczy-házat. Az egyemeletes épületet újabb szinttel toldotta meg, és a zsinagógát is kibővítette. Hevesi Lajos újságíró a millennium körül így írt: „Az Orczy-házban minden megvan, amire egy igazhitű izraelita embernek bárminő körülmények között egész életében szüksége támadhat, a húsvéti liszt csakúgy, mint a takarékpénztár (…) a zsidó könyvkereskedés meg a rituális sakter.”
Az Erzsébet sugárút
Az Orczy-ház tulajdonosai 1929-ben kérelmet nyújtottak be a fővároshoz az épület lebontására és új ház felépítésére. A városvezetést ekkor foglalkoztatni kezdte a 19. század végén felvetődött, de akkor végül elvetett terv: az Erzsébet (Madách) sugárút megépítéséé, amitől azt remélték, hogy rendet vág a háztengerben. Az Orczy-házat 1936-ban lebontották, és a helyére megépítették a Madách-házakat, a tervezett sugárútnak viszont csak az eleje készült el.
A sugárútra 47 pályamű érkezett. A kor valamennyi „sztárépítésze”, köztük Komor Marcell, Sándy Gyula, Bierbauer Virgil és Árkay Aladár pályázott, az első díjat az utóbbi hozta el. A tervek merészek és utópisztikusak voltak: diadalívekben, toronyházakban, szobrokban, árkádokban gondolkodtak. Végül Wälder Gyula modern, art decóba hajló terve valósult meg, aki ötvözte a pályázat első három helyezettjének koncepcióját.
Az árkád köré 11 bérház épült. Ezek alul édesvízi márvány-, feljebb pedig klinkertéglás burkolatot kaptak. Tetejét budakalászi mészkővel fedték le, a ház tömbszerűségét pedig kovácsoltvas franciaerkélyekkel oldották. A hét- és ötemeletes épületegyüttes Budapest legmagasabb „felhőkarcolójának” számított.
Az Örkény Színház épülete
A Madách-házak építése 1937-ben indult el. Csak a Madách tér 6. telkén, a mai Örkény Színház helyén nem kezdődött meg a munka, és még 1938-ban sem állt rajta ház. A közmunkatanács végül Gerlóczy Gedeont bízta meg az épület megtervezésével. Hogy az anyagi ráfordítás megtérüljön, az épület alsó három szintjére mozit terveztettek. Az építész a maximális helykihasználás érdekében az utcaszint alá süllyesztette az előcsarnokot, és fölé helyezte a nézőteret.
Károlyi István gróf közbenjárására a moziból végül színház lett. Az átalakításra, újratervezésre azonban már nem volt pénz, így végül a vetítővászon mögötti szűkös teret alakították színpaddá. Ezt ma is nyögi a színház: a színpadtechnika nem tud túl sokat, és a díszletezés is nagy kreativitást igényel, mivel a díszletek csak egy szűk ajtón át vihetők fel a színpadra.
Az épület lakásait tágas lépcsőház köti össze, amelyet Málnai Béla tervezett. Az íves alumíniumkorlátok, a márványburkolat, a feliratok az art deco világát idézik. A lépcsőházban ’56-os golyónyomokat találunk: a földszinten, az egykori babakocsi-tárolóban rejtőző személyt akarták eltalálni a forradalmi napokban.
Az Örkény Színház története
Görbe Márk művészettörténész Mácsai Pál irodájában az egykori igazgatók emlékét megidézve mesélt a színház történetéről. Az egykori Madách Színház első előadása Móricz Zsigmond Kismadár című drámája volt 1940. november 29-én. Az első évadban Pünkösti Andor igazgatta a színházat, ő már társulatot is szervezett.
A német megszálláskor, 1944. március 19-én a Madáchot azonnal bezárták. 1944 áprilisától az év végéig Cselle Lajos náci színházat vezetett az épületben.
A háború után fél évig Palasovszky Ödön kísérleti vállalkozása, majd 1946 elejétől a Színiakadémia színháza rendezkedett be itt Hont Ferenc igazgatásával.
1947 októberében Állami Madách Színház lett belőle. Amikor 1951-ben a Madáchot átköltöztették az Izabella térre (ma Hevesi Sándor tér), az épület az Állami Faluszínház központjává vált, amelynek társulata az épületben csak próbált. Előadásaikat kisvárosokban és községekben mutatták be, ahová Ikarusz buszokkal jutottak le.
1954-ben a színházat a Madách Színház Kamaraszínháza (később Madách Kamara) néven a Madáchhoz csatolták. Amikor pedig az megkapta a körúti épületét, a Madách téri lett a „Kismadách”, amely Ádám Ottó három évtizedes igazgatása idején kortárs világirodalmi darabok bemutatóhelye és új magyar művek ihletője volt. Ádám nyugdíjba vonulása után azonban újra a bulvár felé tolódott.
Önállósulásának folyamatát a kétezres évek elején indították el. Kerényi Imre igazgató arra kérte Mácsai Pált (aki akkor a Kamara művészeti vezetője volt), hogy készítse elő a színház leválását. Mácsai olyan színház lehetőségét látta meg, amely nem a szórakoztatóipari hagyományokat követi. Az intézmény 2001-től repertoárrendszerben, társulatként működik, az alapos próbamunka és a jeles színpadi irodalom műsoron tartásának híve. 2004-ben vették fel Örkény nevét, hogy megszabaduljanak a korábbi évtizedek bulvárszínházi beidegződéseitől, forráshiány miatt azonban ténylegesen csak 2009. október 12-én önállósultak.
A színház kulisszái
A séta során az egész színházat bejártuk. Neudold Juli, az ÖrkényKÖZ műhelyvezetője ismertette a súgó, az ügyelő munkáját és a színpadon zajló munkafolyamatok rendjét.
A pincében végighaladtunk a díszletraktáron és egy kis műhelyen, majd a hangpáholyon keresztül beleshettünk az öltözőkbe, és megpihenhettünk a társalgóban, ahol a színészek nemcsak egyeztetnek, hanem a sűrű időszakokban olykor alszanak is. A társalgóban zajlanak a beéneklések, a munkarendi megbeszélések, és a dolgozók itt tájékozódnak a havi műsorról, a heti munkatervről, a napi próbákról. A próbateremben pingpongasztal és bokszeszközök is rendelkezésre állnak, a színészek sporttal tölthetik ki a várakozás idejét. Kedden és csütörtökön jógaórára várják a dolgozókat, hogy e meditatív tevékenységgel vezessék le a felgyülemlett feszültséget.
Mácsai Pál irodájában képet kaptunk arról, hogyan áll össze egy évad, és megtekinthettük Mácsai István és Kass János csodás, Budapest távlati térképét ábrázoló metszetét.
Utunk a pincében ért véget, ami 1956-ban légópinceként szolgált, ma pedig kellék- és jelmezraktár.
A nyitóképen az Örkény színpada.
Fotó: Örkény Színház/Horváth Judit
