Ormos Mária: a szélsőségek ellen programok kellenek
| Ormos Mária |
(MTI) - Az érdemi, a hétköznapi életben kézzelfogható politikai programokkal "lehet olyat nyújtani" az embereknek, amit megértenek és biztató számukra még a válság idején is. Ugyanakkor a másik út a demagógia, amivel a szélsőségesek meg tudják szerezni maguknak az általuk ostobának tartott tömegeket - fogalmazott Ormos Mária.
A történész rámutatott: Nyugat- és Észak-Európában a nagy gazdasági világválság (1929-1933) idején érdemi intézkedéseket tettek a nyomor elterjedése ellen. Nagy-Britanniában például 1930-ban leértékelték a fontot, ami az életszínvonalra volt jótékony hatással, míg Skandináviában 1932-1933-ban voltak olyan intézkedések, amelyekkel kezelni tudták a krízist. Ezzel magyarázható, hogy a harmincas évek közepén a szélsőséges politikai csoportosulásoknak alig volt tömegbázisa.
A válságot kezelő politikai programok játszottak közre abban, hogy az első világháború után hazatérő "csalódott és éhes" katonatömegek végül Nyugat-Európában nem fordultak a szélsőségek felé. A "brigantizmus" ugyanis az 1910-es évek végén még a stabilitásáról ismert Svájcban is megjelent, ahol a félkatonai szervezetek gombamód szaporodtak, de a kormányzat politikája kezelni tudta ezt a válságot - folytatta.
Ormos Mária szólt arról, hogy a Balkán országaiban és Kelet-Európa területén azonban elterjedtek a politikai szélsőségek, amelyek megoldást kínáltak a széles tömegeknek azzal, hogy a zsidóságot állították az emberek elégedetlenségének célkeresztjébe. Németországban a náci párt 1930-as választási eredménye is ebbe a folyamatba illeszthető, ami "politikai földrengéssel ért fel" - értékelte.
Olyan politikai stratégia is megfigyelhető volt, hogy a szélsőségek előretörésével szemben úgynevezett "preventív diktatúrát" vezettek be, ami azt jelentette, hogy ugyan a többpártrendszert jórészt felszámolta a politikai vezetés, de ez azt is jelentette, hogy a szélsőjobboldali szervezeteket szintén betiltották. Ez volt jellemző Észtországban, Lettországban, Litvániában, de a Balkán országaiban is, utóbbiak esetében az uralkodó vezetésével; ezzel egy ideig a fasizmus útját állták - magyarázta a történész.
Beszélt arról, hogy Magyarországon is felmerült ez a megoldás Teleki Pál akkori miniszterelnökben, ám végül elvetették ezt a gondolatot, mondván, hogy Magyarország közállapotai nem voltak összevethetők a Balkánnal. Ennek aztán végül az lett a következménye, hogy 1944-ben a nyilasok puccsal átvették a hatalmat.
Ormos Mária szerint a nyilasok népszerűségének növekedésében leginkább az játszott szerepet, hogy tömeges munkanélküliség alakult ki, "nem volt falat kenyér otthon", és előjött "a kontrollálatlan düh", amely a zsidóságot tekintette fő ellenségének. Romániában ugyanez a válság a zsidó emberek mellett a magyarok, a németek és az ukránok ellen is fordította a szélsőséges politikai szervezetek által befolyásolt közhangulatot - tette hozzá.
Az árpádsávos zászló a félelemkeltés eszköze a mai szélsőjobb kezében - mondta előadásában Karsai László, a Szegedi Tudományegyetem tanára. A szélsőjobbnak ez a mai szimbóluma azonban a második világháború idején működő Nyilaskeresztes Pártnak csak a második számú jelképe volt, hivatalos lobogójukként a vörös alapon, fehér körben lévő zöld nyilaskeresztet használták. Utóbbit a pártvezér, Szálasi Ferenc "lopta", plagizálta a többi kortárs szélsőjobbos szervezettől, amiért azok meglehetősen nehezteltek rá - mutatott rá.
Az árpádsávos tehát "soha nem volt az egyetlen hivatalos zászlajuk a nyilasoknak", egyik változatát pedig maga Szálasi rajzolta meg a szegedi Csillag börtönben. Egészen 1941-ig viszonylag ritkán használták különböző rendezvényeiken, és még az 1940-es pártszervezeti szabályzatban sem említették - összegezte.
A történész kiemelte: a nyilasok vezetője meglehetősen "kudarcos politikus" volt, jóformán akkor állt népszerűsége csúcsán, amikor börtönben ült. Rosszul szónokolt, propagandája nem volt hatékony, és politikusként sem mutatott erényeket. Személyi kultusza magas fokú volt, például nagyon szeretett saját fényképe előtt szónokolni. A náci Németország vezetői ugyanakkor csak utolsóként, "jobb híján" bízták meg Horthy Miklós kormányzó lemondatása után az ország vezetésével, mert nem tartották megfelelő politikusnak - ismertette Karsai László.
Ungváry Krisztián, az 1956-os Intézet történésze előadásában arról beszélt, hogy a magyarok szkíta és sumér rokonságát hangoztató turanizmus, amelyet a mai szélsőjobb is szívesen emleget, egészen 1939-ig nem kapott az akkori politikai elit részéről elismerést. A keresztény egyházak újpogányoknak tartották őket, és emiatt vissza akarták szorítani eszméjüket, amely többek között a szappant és a kereket is magyar találmánynak mondta, és Jézust is magyarnak vallotta.
Az "alulról jövő nyomás hatására" vette át végül a sámánokkal is rendelkező turanizmus jelképeit a politikai elit, aminek első megnyilvánulása a csodaszarvas-mozgalom meghirdetése volt Imrédy Béla miniszterelnök részéről 1939. január 6-án a budapesti Vigadóban. Ennek során a csodaszarvast a kormányzó párt jelvényévé tették. Ezt a szimbólumot a mostani szélsőjobb is használja, megtalálható például az egyik "nemzeti rockzenekar" jelképei között is - mondta a történész.