A fény, ami az örömök kertjébe repít

Derűs, felszabadult, örömteli pillanatok elevenednek meg Barakonyi Zsombor legújabb festményein. Ezek a városképek egy klasszikus festészeti hagyományban gyökereznek, miközben a látvány mégis nagyon progresszív, nagyon kortárs. A Rugógyár Galéria Örömök kertje című kiállításán jártunk.

A városi forgatagban elkapott pillanatképeket látunk most, amelyek mégis mozdulatlanok, valahogyan időn kívül esnek. Modern urbánus impressziókról van szó, és ennyiben szorosan kapcsolódnak ezek a festmények az impresszionizmushoz. És még annyiban, hogy kiemelt szerepet kap rajtuk a fény. Barakonyi Zsombor ugyanúgy a fényt festi meg, mint Monet vagy Renoir, még akkor is, ha nála egészen más a tálalás. Itt a fény az örömök forrása, az, ami az öröm felé, az örömök kertjébe repít. Ez talán a Light, Space & Time című képén érhető leginkább tetten: ezen a felhőkarcolók között tör be a fény, semmissé téve magukat az épületeket is. Tóth Árpád verse jut eszünkbe: „Egyszerre két tűzfal között kigyúlt / A keleti ég váratlan zsarátja: / Minden üvegre száz napocska hullt, / S az aszfalt szennyén szerteszét gurult / A Végtelen Fény milliom karátja.”

A kiállítás címadó festményén a shanghai-i Yu-Yuan kert egy részlete elevenedik meg: a partról egy csapat ember a tóban úszkáló aranyhalakat figyeli. A téma egészen hétköznapi, azonban az emberek elmosódott kontúrjai, jelzésszerű vonásaik misztikus hangulatot kölcsönöznek a képnek. A sejtelmes részletek, a vibráló fehér foltok, a fehér és arany fújások igazán különleges atmoszférát teremtenek, szinte látjuk a tóból felszálló párát is.

Barakonyi festői módszere egyébként egészen páratlan, könnyen felismerhetővé teszi a munkáit. Fatáblákra vetíti a saját, analóg technikával készített fotóit. Ennyiben tehát realisztikusak, valóságosak a képei. Azonban itt jön a csavar: a fatáblát a vetítés előtt egy semleges szürke festékréteggel, majd többrétegű öntapadós fóliával vonja be. Erre felrajzolja a látvány minden apró részletét, majd egy tollszárba fogott japán acélpengével körbevágja azt a rész, amit meg akar festeni. A körvonalak átszakítják a fóliát, bemetszéseket, lyukakat hagyva a fafelületen is. Az így kapott hézagok, hasítékok hengerrel felvitt akrilfestékkel, majd festékspray-vel kapják meg végleges színüket, több rétegben. Ezzel a módszerrel a tárgyak és lények határai feloldódnak és összemosódnak árnyékaikkal, tükröződéseikkel, így egy misztikus, időn túli és téren kívüli táj születik meg. Az Örömök kertje című festmény is ezáltal lesz különleges: ahogy a víz felületét megtörik a hullámok vagy a háttérben a szinte már csak jelzésértékűre redukált növényzet. 

A Hint of Happiness középpontjában egy felugró, boldog kislány áll, aki karját magasba lendítve teljesen átadja magát az érzéseinek. Körülötte urbánus környezet acélszerkezetekkel, tornyokkal, kordonokkal. Nagyon izgalmas az is, ahogy helyenként elő-előtűnik a fatábla a maga nyers valójában. Erezetességével, natúrságával izgalmas ellenpontot képez a festett, mesterséges, emberi kéz alkotta környezettel szemben.

Barakonyi nem mellesleg mesterien is komponál. Sok olyan festménye van most ezen a kiállításon is, amelynek van egy központi figurája, köré szerveződik az utca, a város. És ettől igazán mozgalmassá, dinamikussá válnak ezek a művek. Itt van például a W 72 Street című festménye, amelyen egy fénnyel telített, fiatal nő halad felénk, körülötte a New York-i utca. A többi alaknak kevesebb fény jut, az épületek is árnyékosak, így a figyelem még inkább a központi női alakra irányul.

Vagy itt van a Happy Dreamer Grand Central alakja, aki azonban sokkal kevésbé lendületes, mint az előző képen lévő. Ő unott arccal tekint előre, kezében egy megrakott Chanel táska. Ezzel a képpel Barakonyi tükröt tart a fogyasztói társadalom felé is. Rámutat, hogy vannak emberek, akiknek mindenük megvan, mégsem tudnak örülni, és múlandó, anyagi javakkal kompenzálnak ahelyett, hogy az élet valódi örömeit kutatnák. Hasonlót mond a Speed Freak is, amelyen egy drága autó parkol az út mentén, a járókelők közül néhányan pedig vágyakozó, titkos tekintettel méregetik.

Néha pedig az igazi, a valódi (gyermeki) boldogság elevenedik meg a festményeken. Igazán csodálatos a Burn Away ebből a szempontból. Itt egy street art művészt látunk, aki épp festékszóróval készít el egy képet. A szóródó festék azonban annyira sok fényt kap, hogy akár lángcsóvaként is értelmezhetjük. De nem is ez a legizgalmasabb ebben a képben, hanem az oldalt guggoló gyermekek, akiket láthatóan teljesen elvarázsol a látvány. Az ő szemükön visszatükröződő őszinte rácsodálkozás az, amitől ez a kép beleég az emlékezetünkbe.

A festmények megmutatják azt is, hogy Barakonyi mennyire jól érti a gyermeki létet. Ott van például a Pink Narcissa, amelyen egy kislány őszinte vágyakozása áll a kép középpontjában. A kirakatok mellett álló kicsi vágyakozóan tekint a feltöltöztetett bábukra. Keze rátapad az üvegre, áhítozik arra, hogy megérintse a kirakatbabákat. Ez a kislány azonban még nem a fogyasztói társadalom által elrontott lény. Az ő vágyai nem a ruhák, hanem azok az ideák (nőiség, felnőtt világ), amiket a bábuk testesítenek meg a szemében.

Nagyon izgalmas az 1WTC című festmény is: a szűk perspektívájú utca végébe szinte berobban a Word Trade Center felhőkarcolója. Barakonyinak sikerül visszaadnia azt a döbbenetes hatást, amit ez az épület kivált az utcán sétáló emberből. És itt egy újabb játék a fénnyel. A környező épületek meleg sárgákkal, barnákkal, árnyékokkal festett entitások. Óriási a kontrasztot képez ezekkel a WTC tornya fényes, tükröződő, csillogó felületeivel.

A humor is fontos eszköze festményeinek: a May the 4th zebrán áthaladó, Star Wars-jelmezbe öltözött alakokat láttat. Az összkép igazán mulatságos, még akkor is, ha tudjuk, hogy május 4-e az amerikai kultúrában valóban ünnepnappá nőtte ki magát. Ott aznap teljesen természetes, ha valaki Darth Vader sisakját húzza magára.

A street art kultúra is erősen jelen van ezekben a képekben. A Free Your Mind például különféle graffitiket tesz egymás mellé. A keresztény és punk motívumok egymásmellettisége szintén humort szül. Ez a festmény azonban arra is rávilágít, hogy a világunk mennyire telítve van a különféle szimbólumokkal, és hogy mennyire nehéz ezektől megszabadítani az agyunkat. Ez a kép szerintem még Banksyt is megidézi kicsit. Az előtérben álló kislány és a mellette lévő piros pipacs erősen emlékeztet a rejtőzködő művész lufis kislányára.

Az Örömök kertje című kiállítás március 12-ig látható a Rugógyár Galériában.

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond