A brit korona szimbólumaként is ismert oroszlánt megszállottan kedvelték a középkori angol uralkodók. I. Henrik Oxford melletti palotájánál rendezett be egy állatseregletet, amelyben az oroszlán mellett ajándék gyanánt megszerzett leopárdok, hiúzok, tevék és egy sündisznó is helyet kapott. II. Henrik három oroszlánt választott királyi címerébe, akik jobb mellső mancsaikkal integetnek, s a későbbiekben a három oroszlán az angol korona szimbóluma lett. Nem meglepő, hogy a biztosra menő látogatók az angol királyhoz intézett szívességkérésük bevezetőjeként előbb oroszlánokat vezettek be a királyi udvarba.
Oroszlánok a Towerban?
Bár az utolsó jégkorszak idején kihaltak a brit szigetekről, az oroszlánok a korai középkortól ismét visszatértek az angol királyok kegyeit kereső bőkezű látogatók jóvoltából. A nagy pompával ajándékba érkező királyi oroszlánok kezdetben az uralkodó vidéki birtokain éltek. A 13. század fordulóján, János király állatsereglete egy részét a londoni Towerbe költöztette. 1235-ben III. Henrik három oroszlánt kapott ajándékba a német-római császártól. Ezek is mind a Towerbe kerültek, noha a kőerődítmény nem volt igazán ideális a nagytestű szabad mozgáshoz szokott vadállatoknak. Az elkövetkező 600 évben a királyi menazséria állandósult, s csak 1835-ben számolták fel, amikor a maradék állatsereget áthurcolták a londoni Állatkertbe.
1937-ben két oroszlán koponyája került elő a régi várárokból. A régészeti feltárás után azonban nem vizsgálták meg, hogyan került oda a két szegény pára, s egyáltalán melyik király uralkodásának idejében pusztult el. Mi több, tisztázatlan maradt, hogy - tekintve a királyi oroszlánoknak kijáró udvari pompát - hogyan végezhették a pöcegödörben? A koponyákat ugyanis dobozba helyezve végül a Természettudományi Múzeum raktárába szállították megőrzés céljából.
A királyi oroszlánok történetét majdnem hetven évvel később Hannah O'Regan, Liverpooli John Moores University környezettörténésze kezdte vizsgálni, miután Richard Sabin, a múzeum emlősökkel foglalkozó kurátora említést tett neki a várárokban összeszedett koponyákról. Vajon mit mesélnek az oroszlánok koponyacsontjai a királyi menazsériában eltöltött évekről? Állatkertek történetével is foglalkozó kutatóként valamint ragadozók csontjainak szakértőjeként Hannah O'Regan jól tudta, hogy a fogság rendszerint maradandó elváltozásokat hoz létre az állatok csontozatán. A fogvatartással járó körülmények, a szerényebb étrend és a normálistól eltérő viselkedésminták gyors kialakulása mind jelentős módon deformálják a csontvázat.
A középkori állatkertek története nagyrészt ismeretlen, sőt a brit királyi menazsériának még a Toweren belüli helye is meglehetősen bizonytalan. A monarchia szimbólumaként tisztelt oroszlánok - a koponyacsontok tanúsága szerint - halálukkal elvesztették királyi státusukat, s egyenesen a 1276-ben épült, s a 19. században lebontott Oroszlán-torony nevű bástyát övező várárokba hajították őket. Még egy rendes szőnyeg sem maradt utánuk. A menazséria létezéséről csak a 16. század végéről származó adatot találtak: oxfordi régészek (Oxford Archaeological Unit) 1999-ben tárták fel egy 2X3 méteres ketrec alapjait. Méretük tehát éppen csak lehetővé tette, hogy az oroszlán leheveredjen, s feltehetőleg a középkori állatkertek körülményei sem lehettek jobbak a királyi állattartás körülményeinél.
A koponyák radiokarbonos datálása szerint az egyik oroszlán 1280 és 1385 között, a másik 1420 és 1480 között élt.
Az idősebb eszerint vélhetőleg I. Edvárd udvarához tartozott, akinek a velszi tartomány, a francia háború és a skótok elleni harcok között meglehetősen kevés ideje maradt az állatseregletre. Feltételezhető, hogy fia, a félkegyelműnek tartott, 1327-ban gyilkosság áldozatául esett II. Edvárd sem sok időt töltött az oroszlánok társaságában. Az mindenesetre biztos, hogy ekkoriban London városa gondoskodott a királyi oroszlán étkeztetéséről, napi egynegyed borjú mennyiségben.
Meglehet, hogy egy ideig III. Edvárd birtokolta az oroszlánt, akinek ötven éves uralma során eléggé meggyűlt a baja a franciákkal. 1360-ban mindenesetre a szintén a "Tower vendégszeretetét élvező" II. János francia király feljegyezte, hogy megjutalmazta az őrt, aki megmutatta neki az angol király oroszlánjait.
A fiatalabb oroszlán szintén izgalmas korszak tanúja lehetett: a koponyája alapján beazonosított korszakban (V. Henriktől IV. Edvárdig) sok váratlan helyzetet élhetett át a rózsák háborújának forgatagában. Az azonban biztosnak tekinthető, hogy nem élvezte a Tower vendégszeretetét 1436 és 1445 között, amikor a londoni krónika szerint a királyi oroszlánok elpusztultak, s csak VI. Henrik új menyasszonyának, a 16 éves Anjou Margitnak kedvére fogadtak be újabb oroszlánt.
