Az Ábel és Eszter egy különös szerelem aprólékosan finom, lélektanilag elmélyült rajza, a realizmus és a romantika ötvözete. A két fiatal szerelmén keresztül bontakozik ki egy letűnőfélben lévő világ, ahol a család döntése megkérdőjelezhetetlen, a férfi egyeduralkodó, akarata még a halála után is szent. A világ és a társadalom, sőt maga a család, a társadalom mikroközössége is sokat változott azóta, de a szerelmi botladozások ma is ugyanolyanok.
Gárdonyi költői átéléssel és biztos lélektani tudással eleveníti meg a szerelmesek történetét, s egyben a századforduló Budapestjének hangulatát is. Az Ábel és Eszter című örökérvényű Gárdonyi-regény többről szól, mint szerelemről: ikerlelkekről, vonzalomról mindenek felett. A történet a fiú és a lány között fellángoló, vissza-visszatérő szerelemről szól, mely életük végéig elkíséri őket. Sorsukat azonban nem önmaguk, hanem a XIX. század társadalmi elvárásai szabják meg. Hiányzik belőlük Rómeó és Júlia bátorsága, nem szállnak szembe ?kötelességeikkel?, némán viselik a számukra kijelölt szerepeket. Ám az élet végül megkegyelmez nekik: sok-sok fájdalom és szenvedés után, idős emberekként egy véletlen találkozás megnyugvást hoz a két szerető szív számára.
Ábelt alakító Őze Áron a darab kapcsán így nyilatkozott: ?Először dühített az a fajta tehetetlenség, ami Ábelből árad. Olvasás közben azt éreztem, hogy na, most már valaki csapjon az asztalra vagy történjen valami. De azt el kell ismernem, hogy az alaptétel nagyon tetszik. Vagyis az, hogy függetlenül attól, milyen korban élünk, ha egy ember életében van egy akkora hazugság, mint itt a papának tett ígéret miatt létrejövő, szerelem nélküli házasság, tehát ha valaki ekkora kompromisszumot köt és ennyire megerőszakolja önmagát, akkor ez olyan szinten kihat nemcsak az ő, hanem mások életére is, amiből kiindulva aritmikussá és diszharmonikussá válik a további létezés?.
A Gárdonyi-regény remek alapanyagot szolgáltat ahhoz, az előadás mondanivalója akár egy életre is az emlékezetünkbe vésődjön. A színdarab kellékei, a kalapok,a gyönyörű csipkés ruhák, a fekete-fehéren kivetített fiákerek egy macskaköves utcán maradandóvá varázsolják a darabot.
Tibenszky Moni Lisa/Kultúra.hu
