Kezdjük a legelején! Hogy jött a lehetőség, hogy te fogd össze az augusztus 20-i produkció fényművészeti megvalósítását?
Tulajdonképpen évekre nyúlik vissza a történet, hiszen korábban többször is kaptam már felkérést a különböző nemzeti ünnepek vizuális látványának megvalósítására. Vetítettem a Bazilikára, készítettem megemlékezést október 23-ára, illetve a 2019-es augusztus 20-i ünnepélyen egy sétáló Szent István királyt vetítettünk a Duna-parti épületekre.
És két év után most újra tiéd a lehetőség. Miben lesz más az idei ünnepség, mint a 2019-es volt?
A 2019-es után úgy éreztük, hogy sokkal nagyobb volumenű produkciót szeretnénk létrehozni a következő augusztus 20-ra. Hatalmas feladatra szántuk el magunkat: egy korábban sosem látott nagyságú, 4,3 kilométer kiterjedésű monokróm tűzijáték valósul meg, ami jeleneteivel az államalapítás ünnepét járja körbe. Ezt egészíti ki egy több mint ezer lámpából álló fényshow, ami a teljes produkciós területen lesz látható. És Magyarország tűzijáték-történetében először a Parlament homlokzatát és a Nemzeti Galéria Duna felőli oldalát is megfestjük mozgóképes vetítéssel.
32 percbe nem egyszerű belesűríteni egy ilyen átfogó témát. Milyen jeleneteket emeltetek ki?
A történet nagy vonalakban összefoglalja azoknak a jellegzetes mítoszoknak és mondáknak a lényegét, amik a kezdetektől mesélik el a magyarság történetét egészen az államalapításig. A sötétségtől haladunk a fény felé, az őskáosztól érkezünk meg a rendig – így megjelenik a honfoglalás, a turul, majd tetőpontként Szent István király.
Hogy hangoltad össze ennyi fényfestő munkáját?
Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, aminek első pilléreként az Elek Norbert által szerzett zene készült el. A zenéhez íródott a szöveg és a történet, ezt követte a fényfestéses storyboard kidolgozása Iványi Árpád rendező vezetésével, majd a színvilágok és az időzítések kalkulálása. Itt szintén kihívást jelentett, hogy átjárhatóvá tegyük a különböző divíziók szoftvereit, és egyben láthassuk a produkciót. Ehhez nagyon komoly csapatmunka és rengeteg egyeztetés kellett.
Ha csak a fényfestőket vesszük, adott volt 15-20 fő és két elismert nemzetközi fényfestőcsapat, a Limelight és a Centrum Production, amelyek – bár különböző stílust képviselnek – együtt egységes látványvilágot alkottak meg. Ezeknek a feladatoknak és ezeknek az alkotóknak az összehangolása, a work-flow megtartása és a művészeti koncepció kézben tartása hatalmas kihívást jelentett.
Nagyon fontos számomra, hogy minden alkotó elégedett legyen a végeredménnyel, és szívesen lássa viszont a munkáját a nagy egész részeként.
Éppen ezért úgy szerettem volna felosztani köztük a vetítendő tartalmakat, hogy mindenki a hozzá legközelebb álló animációt készítse el. Minimalista és letisztult látványvilágra törekedtünk, ami követi a dramaturgiát: a sötétségből haladunk a világosság felé, a nyugodtól a felvillanyozottig, és a végére fokozódnak a képi és hangi hatások.
Olvastad már? Pénteki kultúrrandi Besnyő Dániel fényfestővel
Hogy lehet egy ennyire komplex és monumentális produkció mégis minimalista?
A minimalizmus alatt azt értem, hogy a fény és a látványvilág illeszkedik a dramaturgiához. Ügyeltünk rá, hogy ne váljon a végeredmény vásári kavalkáddá, hanem a tűzijáték, a fényshow és a vetítés is azonos színskálán mozogjon, és illeszkedjen a kiépített történetszálhoz.
A vetítés szempontjából nem az volt a lényeg, hogy Magyarország történetét egy az egyben felvigyük a Parlamentre, hanem hogy a jellegzetes motívumokat egy-egy apró jelzővel illessük.
A tűzijátékokat füstszünet szakítja meg, amikor narráció hallható – ehhez Anga-Kakszi István színművész kölcsönözte a hangját –, és ilyenkor a fényshow és a vetítés támasztja meg az elhangzó tartalmakat. Így lesz a történet végül kerek és egész.
Említetted, hogy rengeteg olyan fényművész dolgozik majd együtt ezen a nagyszabású ünnepi rendezvényen, akik korábban még sosem. Mit jelent ez a szakmára nézve?
Igen, emiatt is nagyon egyedi ez a projekt, és remélem, hogy nagyon nagy hatása lesz. Fontos volt számomra, hogy ha már Magyarország történetében először vetíthetjük meg a Parlamentet a tűzijátékshow keretében, akkor a magyar fényfestő szakma legjobbjai vehessenek részt a produkcióban.
Számomra ez nagy kihívás volt, de olyan közösségi lehetőséget láttam benne, ami reményeim szerint a jövőben újra megvalósulhat.
Szuper lenne, ha a későbbiekben beszélhetnénk fényfestő versenyről vagy Budapest első fényfesztiváljáról, amit régóta szeretnénk megvalósítani. Bízom benne, hogy az augusztus 20-i összefogás lehet ennek az első lépése.
Egy ilyen nagyszabású vetítésnél rengeteg akadályra kell felkészülni, legyen szó a próba nehézségeiről vagy az időjárási viszonyokról. Hogy lehet kiszűrni ezeket?
A produkció minden szegmensét tesztelünk kell. Február óta folyamatosan járunk ki a Duna-partra, és az éjszaka leple alatt teszteljük a különböző lámpákat és vetítőket. A következő napokban több helyről is hallottam, hogy az emberek nem értették, miért voltak olyan fenyegető színei a Parlamentnek. Nos, ezért. Az időjárás viszont örök kérdőjel marad: annyit tudunk csak tenni, hogy olyan technikát alkalmazunk, ami bírja a vizet. A fényshow-ban alkalmazott 1000 lámpás lámpaparkunk például vízálló.
Emellett az előkészületek részeként készítettünk egy makettet a Parlamentről és a Nemzeti Galériáról, amiken kicsiben tesztelhetjük a műsor egy részét. Míg a Parlamentet a budai oldalról, a galériát a pesti oldalról világítjuk majd be, hiszen ekkora felületeket csak ilyen távolságról lehet teljes egészében megfesteni.
A fényfestőket már említetted, de rengeteg más művésszel is együttműködtök. Kik ők?
Központi szerepet tölt be Iványi Árpád rendező-látványtervező és alkotótársa, Réti Barnabás, aki konzultánsként és szövegíróként működik közre. És akkor ott van még a 150 fős kórus, a tűzijátéktervezők és a látványtervezők, a fénydizájnerek, a fénydizájner látványtervezők és programozók, a dróntervezők és még számos ezekhez tartozó technikai csapat. Még egy amerikai szoftver készítőivel is együtt kellett működnünk ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldásokat a különböző technikai divíziók összefésüléséhez. És minden időkód alapú, ami azt jelenti, hogy az egész műsort egy indító jellel tudjuk üzembe helyezni, és ezen keresztül kommunikál egymással minden eszköz – legyen ez kép, tűzijáték, fény.
Egyébként ugyanezzel dolgozunk a koncerteken is, de ilyen nagy távolságot még sosem kellett bejárnia az időkód jelének. Ami egy átlagos rendezvényen pár száz méter, itt több tíz kilométernyi távolság lesz. Mindez szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön ez a komplex, 32 perces produkció.
