Christy Doughty, Adam Wolf és Chris Field, a Carnegie Institution for Science kutatói által felvázolt forgatókönyv szerint (Biophysical feedbacks between the Pleistocene mega-fauna extinction and climate: The first human-induced global warming?) e folyamat első lépéseként fogyatkozni kezdett 15 ezer éve a mamutpopuláció létszáma. Ennek egyrészt természetes okai voltak: ebben az időben ért véget a jégkorszak, másrészt kihalásukhoz az ember is hozzájárult.
A mamutok, amelyek a prériken éltek, alaphelyzetben lelegelték a növekedésnek indult kis nyírfákat is, így az adott területnek fennmaradt a füves sztyeppe jellege. Ám ahogy tünedeztek el a mamutok, "támadásba lendültek" a nyírfák, amelyek egyre nagyobb területet hódítottak meg, átalakítva annak jellegét. S bár északon alig 2 méteres törpenyírfák nőttek, azok is képesek voltak átvenni az uralmat.
A fák megváltoztatták a táj színét, amely sötétebbé vált, s ezáltal több hőenergiát volt képes elnyelni, majd "viszonzásul" az erdők felmelegítették a levegőt. Ez a folyamat felerősítette a természetes felmelegedést, amelyet a mamutok egyre nehezebben viseltek el, számuk tovább fogyatkozott, ezzel párhuzamosan egyre terjeszkedtek a nyírfák.
A kutatók, hogy kiderítsék, mennyire befolyásolta ez a folyamat az éghajlatot, őskori polleneket vizsgáltak, amelyeket Alaszka, Szibéria és a Yukon térségének tavainak üledékéből nyertek. A tudósok elsősorban a nyírfa pollenjeit vizsgálták, amely igen "igyekvő", ha nyílt térségek meghódításáról van szó. Mint kiderült, tizenötezer évvel ezelőtt, pontosan abban az időben, amikor lecsökkent a mamutok létszáma és a vadászok megérkeztek a térségbe, a nyírfapollen mennyisége hirtelen megnőtt.
Annak megállapítására, hogy mekkora pótlólagos területet hódítottak meg a nyírfák a mamutok "visszavonulásának" köszönhetően, a tudósok kiszámították a modernkori elefántok táplálkozásának a környezetre gyakorolt hatását. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy néhány évszázad leforgása alatt a mamutok eltűnésének köszönhetően a kezdetben gyérszámú nyírfa meghódította szibériai, valamint az Ázsiát és Alaszkát összekötő földterület, Beringia területének egynegyedét.
A nyírfák elterjedéséért a mamutok kihalása csupán negyedrészt volt felelős, a többi természetes okok miatt következett be. A vizsgált néhány száz év alatt egyébként az átlaghőmérséklet 0,1 Celsius fokkal emelkedett. Mivel a mamutok kihalásában az őskori vadászok is ludasok voltak, így hozzájárultak a globális felmelegedéshez is. "Az ember sok ezer évvel korábban kezdte befolyásolni a globális éghajlatot, mint eddig feltételezte a tudomány, ekkor kezdődött az ember kora a földtörténetben, az antropocén időszak" - hangsúlyozták a szerzők.
