A Kasabian minden lemezére felpakolt három-négy ellenállhatatlan slágert (Club Foot, L.S.F., Reason Is Treason, Shoot The Runner, Empire, Underdog,Thrick As Thives), és két-három szerethető, majdnem-jó dalt. Egyszer sem botlottak meg, nem mondhatjuk, hogy afféle egylemezes csoda lenne az életművük, sőt, minden albumuk tisztességes, minden igényt kielégítő, modern indie-tánclemez volt. És ami meglepő: a negyedik albumuk, a Velociraptor! semmivel nem rosszabb, mint a sokéves átlaguk, sőt: talán ez a legfontosabb munkájuk.
Míg a debütáló lemezt és az Empire-t sikerült néhány zseniális megszólalás után leültetniük, addig a Velociraptor! végig élvezetes, jól temperált poplemez marad, meteorit becsapódással felérő hatalmas slágerekkel.
A Kasabian mindig is a baggy-s dance-rock és a brit-pop szerelemgyereke volt, de ügyesen keverték a hangzásukba a morriconés filmzenét, az elektronikát, a világzenét is, és azt mondhatjuk, most sikerültek legjobban a keverési arányok.
Ha az indie dance-rock a futómű, akkor az extrák között találjuk még a pszichedelikus rockot, a hiphopot, és még elmondhatatlanul sok hatást.
A csoda az, hogy erős a kaszni, jól összefogja a széttartó zenei effekteket.
Most már csak az a kérdés, hogy a Kasabiannak sikerül-e végre meglépnie azt, amit a Coldplaynek vagy a Muse-nak? Azaz: kontinentális gigászok lesznek, vagy megmaradnak az indie-szcéna világsztárjai?
A Kasabiannek önálló koncertje is volt Magyarországon, azaz nem a Sziget fesztiválról lehetnek csak ismerősök. 2007-ben egy jó hangulatú, emlékezetes fellépésük volt a Pecsában, aztán kétszer is megjárták a Szigetet, legutóbb idén augusztusban mutatták meg, hogy a rock and roll mégiscsak tánc, de olyan, melyhez az ugrálás a legjobb koreográfia. Az album már a nyitó Let?s Roll Just Like We Used To című bombasztikus slágerrel megfog, és aztán már nem enged el. Hiába jönnek az asszociációs tűzijátékok (Beatles, Kinks, Primal Scream, Led Zeppelin), a Kasabian zenéje mégis eredeti, innovatív produkció, ilyen finom pszichedelikus dance-rock koktélt csak kevesen képesek kikeverni.
A Days Are Forgotten is tökéletes dal, hippis vokállal megküldött katartikus tánczene, melynek hallgatása közben rájövünk: az a legjobb a Kasabianben, hogy egyszerre érezzük a futballindulók hónaljszagát és a finom, fűszeres, török illatokat. És akkor még nem beszéltünk a Re-Wired című szám Gossipot idéző diszkós basszusfutamairól. Aki beszerzi a lemezt, nem fog unatkozni, és velociraptorokkal álmodni azt jelenti: a közeljövőben táncolni fogsz.
