Az 1860-as években megindult nagy alapítási láznak (Gründerzeit) a bécsi világkiállítás 1873. május 1-jei megnyitásához fűződő nagy vállalkozói remények összeomlása vetett véget. A bécsi tőzsde "fekete péntek"-én elkezdődött a fizetésképtelenségek bejelentése. Hiába rendeltek el 1 hétre fizetési moratóriumot, hiába pumpált a központi jegybank pénzt a piacba, május 15-én estig már 120 csődöt jelentettek. Magyarországon 3 év rossz termése, az utolsó nagy kolerajárvány, az államháztartás egyensúlyának megbomlása tetézte a bajt. Több mint 50 bank bukott meg, ipari részvénytársaságok szűntek meg. Az idegen tőke visszavonult az országból. A kormánynak súlyos feltételek mellett kellett külföldi kölcsönt felvennie, elsősorban azért, hogy jusson pénz adósságtörlesztésre. A magyar állam "házibankára" a bécsi Rottschild-ház lett - noha ezt szerették volna elkerülni. Az önálló magyar pénzrendszer álma szertefoszlott. A bankszektor 1879-től kezdődő újbóli fellendülését már nem annyira a számbeli, hanem inkább a tőkebeli növekedés jellemezte. 1900-ig a pénz- és hitelintézetek száma kétszeresére (429-ről 1011-re), míg tőkeösszegük több mint háromszorosára emelkedett. A második konjunktúra időszakát ugyanakkor egy erőteljes koncentráció is jellemezte, 1900-ra az összes bank tőkeösszegének 47%-át 4 nagy bank képviselte.
