A március 31. és április 3. között ülésező előparlament munkálatait követően Frankfurt am Mainban, a Pál-templomban összeül a német nemzetgyűlés, a német nemzet első közvetlenül választott képviseleti szerve. A nemzetgyűlés előtt két feladat áll: egyrészt meg kell teremtenie Németország egységét, másrészt alkotmányt kell kidolgoznia. Már a kezdetektől ellentétek mutatkoznak a nemzetgyűlésben többséggel rendelkező és - Poroszország vagy Ausztria vezetésével - örökös monarchia felállítását szorgalmazó konzervatív-liberális irányzatok, valamint a köztársaság megteremtését követelő radikális-demokratikus csoportosulások között. A nemzetgyűlés hatékony munkáját akadályozó tárgyalások után, június 28-án központi hatalom felállítását határozzák el. Jellegzetes módon, a radikális irányzatok tiltakozása ellenére az osztrák János főherceget választják meg birodalmi kormányzónak. Az újonnan létrehozott központi kormányzat feladata az volt, hogy ellensúlyt képezzen a forradalom első sikere után újra megerősödő egyes államok külön érdekeivel és hatalmával szemben. Mivel azonban a nemzetgyűlés a végrehajtó hatalom gyakorlásához szükséges eszközökkel nem rendelkezett, teljesen hatástalan maradt az egyes államok katonai erejével szemben. Az elsősorban a művelt polgárság és a hivatalnoki réteg tagjaiból szerveződő (a munkások egyáltalán nem jutottak képviselethez) képviselők közötti ellentétek megakadályozzák az egyes kisebb államok uralkodóinak restaurációs és szeparatista törekvéseivel szembeni egységes fellépést.
