A járványhelyzet miatti kijárási korlátozás kinagyított a világban egy helyzetet. A legtöbben összezárultak az otthonukban a családjukkal, és szembesülniük kellett azzal, hogy milyen kapcsolatban is áll velük. Ezt megélni még azoknak sem könnyű, akik számára a család biztonságos, szeretetteljes közeget jelent. Ám nem mindenki ilyen szerencsés.

Magyarországon minden ötödik ember bántalmazó kapcsolatban él hangzott el az Összezárva című kisfilm bemutatóját követő beszélgetésben. A Sallai Ervin és Nyitrai Márton rendezésében készült rövidfilm Nagy Zsolt, Vajda Milán, Kókai Tünde, valamint Takács Nóra Diána közreműködésével szemlélteti, hogyan nézünk félre, ha az ismerősi körünkben tapasztalunk bántalmazó viselkedést. Vajon mennyire jól ismerjük a hozzánk közelállókat? Tudjuk, hogy a barátaink hogyan viselkednek otthon, a zárt ajtók mögött? Mi hogyan reagálnánk, ha szembesülnénk egy barátunk agressziójával? A film rávilágít a közöny és az erőszak jeleit észlelők passzivitásának veszélyeire.

A beszélgetésben Nagy Zsolt személyes élményeiről vallott. Elmondta: bántalmazó családban nőtt fel, és bár ma már nincs harag benne az apjával szemben, aki verte az anyját és őket is, de megbocsátani nem tud, és a fájdalom örökre vcele marad.

„Sajnos sokkal több családban fordul elő erőszak, mint azt gondolnánk. Tudjuk, hogy ez egy létező probléma, de nem foglalkozunk vele eleget: sokszor szemet hunyunk felette, mivel minket úgysem érint, nem a mi dolgunk, nem tudunk mit tenni ellene. Sok esetben pedig a rokoni kapcsolatok gátolják meg, hogy feljelentést tegyünk. Ezzel azonban csak tovább rontunk a helyzeten: beszélni kell róla, hogy segíthessünk; nem szeretném, ha megúsznák az elkövetők a tetteiket” – mondta.

Úgy véli, már az első jeleknél szót kell emelni. Például az asszonyverésre vonatkozó vicc hallatán is ki kell monmdani: ez nem vicces, nem elfogadható.

Vajda Milán
Fotó forrása: Örkény Színház

A társadalom nagy része nem szívesen beszél a kapcsolaton belüli erőszakról. A férfiak közötti baráti beszélgetésekben pedig talán még ritkább, hogy előkerüljön ez a téma. „Az a tapasztalatom, hogy mi, férfiak sokkal nehezebben nyílunk meg, ha a magánéletünkről van szó, és sokkal ritkábban beszélünk az érzéseinkről. Nem osztjuk meg másokkal azokat a dolgokat, amik hatással vannak a mindennapjainkra, így a kapcsolati erőszak is ritkábban kerül szóba. Pedig fontos téma, hiszen a bántalmazás semmilyen körülmények között nem elfogadható” – mondta Vajda Milán, az Örkény Színház színművésze – rávilágítva, hogy a film címe nem csupán a kijárási korlátozások miatti összezártságra, hanem a társadalom összezárására is utal.

Azok, akik észreveszik a problémát, sokszor nem tudják, mi a helyes lépés, vagy nem mernek cselekedni. „Megnehezíti a helyzetet, hogy mindannyian ugyanabban a félrenéző társadalomban szocializálódtunk, ahol bebújhatunk az „ő életük, az ő dolguk” kifogás mögé. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, érdemes azt mérlegelni, hogy mi az, amire automatikusan reagálunk: abban a pillanatban, hogy bántalmazó viselkedés tanúi leszünk, amitől félelmet, tehetetlenséget, haragot élünk meg, mi is a részévé váltunk. Mindent, amit ezután teszünk, már magunkért is tesszük” – mondta Bóta Tímea tanácsadó szakpszichológus. „A barátok, ismerősök kapcsolati erőszak esetén „híd” funkciót tölthetnek be, az áldozatot elvezethetik a szaksegítséghez. Mivel a bántalmazó kapcsolatban élő számára a bántalmazás sokszor a normális élet részévé válik, a környezetnek nagyon fontos szerepe van abban, hogy visszajelezzen, hol a határ, ki mit tehet és mit nem.”

Az alkotók célja, hogy a sokkoló filmmel felhívják a figyelmet a párkapcsolati erőszakra, hogy minél többen beszéljenek erről a témáról, és ami a legfontosabb: az érintettek merjenek segítséget kérni a megfelelő fórumokon.

A nyitóképen Nagy Zsolt.