Őszinte zenekar

A Meg Egy Cukorka 2015 szeptemberében alakult, jelenlegi felállásában 2016 novembere óta létezik. A magyar szövegű, brit beatrockot játszó trió az ország egyik legőszintébb zenekara. Nem félnek önmagukkal szemben kritikát megfogalmazni vagy éppen kimutatni az érzéseiket. Hárs Barna frontemberrel és Mihályi Dáviddal basszusgitárossal beszélgettünk.


Mit tartotok az eddigi legnagyobb sikereteknek?

H. B.: Nehéz erre válaszolni. Mindig megéljük a sikereinket, az első tehetségkutatónk megnyerése után például olyan jól éreztük magunkat, hogy az egyik helyi metálzenekar ? akiknek aznap kevésbé sikerült meggyőzniük a zsűrit ? meg is akart verni bennünket. Viszont másnap már mindig a következő nagy dobáson gondolkodunk.

Mit üzentek a zenétekkel, miért tartjátok fontosnak ?megfogalmazni dolgokat a világgal kapcsolatban??

H. B.: Úgy érzem, Magyarországon jelenleg nagyon kevés az őszinteség, és a másik megérteni akarása. A mi zenénk a kommunikációról szól. Érzésekről, a szorongásainkról, mindenről, ami szembejön velünk, és amivel nem akarunk egyetérteni. Egyfajta lázadás ez mindennel szemben, ami konzumgiccs.

M. D.: Nem szeretjük a képmutatást. Esterházy Péter is valami olyasmit írt az Estiben, hogy az a normális, attól lesz egy ember viselkedése természetes, ha nem kell elgondolkodnia azon, hogyan fog viselkedni bizonyos helyzetekben.

Milyen visszajelzéseket kaptatok az első, Zsákutcák című EP-tekről?

M. D.: Az egyik barátom mesélte, hogy amikor az édesapja meghallgatta a Szertefoszlottcímű számunkat a Petőfi Rádióban, az volt az első reakciója, hogy végre valami, ami nem olyan, mint a többi.

H. B.: Fontos tudni, hogy léteznek szép számmal a Szertefoszlotthoz hasonló stílusú dalok, a műfajon belül sokkal jobbakat is fel lehet fedezni. Viszont ebből a reakcióból is látszik, hogy a rádióhallgatóknak is lenne igényük a valódi dolgokról szóló popzenére, nem csak a biztonságos mainstreamre.

Ősszel megjelenik a második lemezetek. Milyen újdonságokkal készültök?

H. B.: A lemezen kilenc új dal lesz hallható, a felvételeket Szegeden, a MiracleSoundban készítettük. Szabó Szebi, Sóti Norbi, Horváth Barna és Ligeti Gyuri segítettek a stúdiómunkában. Ligeti Gyuri keverte a dalokat. Megkértük, hogy csinálja oasisesre, szerintem sikerült. Úgy fog szólni, mint egy brit rocklemez, viszont sok, a magyar undergroundra jellemző stílusjegy is felfedezhető lesz az albumon. Gyuri szerint például idegesítően affektálok rajta.

Miért jelentkeztetek a Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjába?

H. B.: Elsősorban szerettünk volna felvenni egy nagylemezt. A felvételek költségét a saját zsebünkből nem tudtuk volna előteremteni, vagy ha igen, csak évek múlva gyűlt volna rá össze a pénz.

Mire vagytok a legbüszkébbek az elmúlt egy évből?

H. B.: A koncertjeinkre. Az elmúlt fél évben nagyon sokszor játszottunk vadidegen, véletlenül odatévedt emberek előtt, akik ott ragadtak és végighallgattak bennünket. Ez elképesztően jó érzés. A koncertek után mindig megkérdezik, hogy miért nem hallottak még rólunk.

M. D.: Az elmúlt időszakban igazán összekovácsolódott a banda is, sokat fejlődtünk érzelmileg. Ezen kívül büszkék vagyunk rá, hogy több példaképünkkel is együtt dolgozhattunk, például Ligeti Gyurival, a Supernemmel vagy éppen a 30Y-nal.

Terveztek még pályázni a Hangfoglaló Programhoz?

H. B.: Mindenképpen. Rengeteg dal, ötlet van bennünk, amelyek megvalósításra várnak. Sok helyen szeretnénk még fellépni, jó lenne klipet, filmet készíteni, könyvet kiadni? Jöhet bármi!

Mik a további terveitek, hol láthatunk titeket legközelebb?

H. B.: Törökbálintra megyünk szeptemberben, valamint elkísérjük Debrecenbe a Supernem zenekart. A Bagossy Brothers Companyvel októberben lesz egy közös bulink Nagyváradon, november 1-jén pedig megtartjuk a várva várt lemezbemutató koncertünket a Kuplungban. Ha minden jól megy, több vendégelőadó is eljön majd.

Volt olyan szituáció, amelyen változtatnátok, ha lehetne?

H. B.: Az egyik fesztiválon úgy kellett végigcsinálnunk a koncertet, hogy semmit nem hallottunk magunkból. Gyakorlatilag nem volt beállásunk, ezért nem tudtuk azt a színvonalat nyújtani, amit szerettünk volna.

M. D.: Nagyon nehéz leplezni a stresszt, ami egy ilyen helyzetben felgyülemlik az előadóban. Ez kihatással van mindenre, rányomja a bélyegét a produkcióra. Ahogyan korábban is mondtuk, őszinte zenekar vagyunk. Ez azonban nem minden helyzetben pozitív.

H. B.: Olyan ez, mint amikor egy lejtőn lefelé guruló autóban ülsz, de nincs nálad a slusszkulcs. A show-nak viszont mennie kell, ezért mosolyogsz, mert nem tehetsz mást. Komoly tanulópénz volt ez nekünk. A bandával eldöntöttük, hogy legközelebb nem fogunk ilyen körülmények között színpadra lépni. A koncert idejéből fogjuk lecsípni a beállást, vagy ha végképp nincs más lehetőség, és a turnémenedzserünk úgy dönt, hazamegyünk. Tartozunk annyival mind a közönségnek, mind saját magunknak, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk.
Liska Enikő
Fotó: Meg Egy Cukorka