Őszintén, béklyók nélkül

Palya Bea pályáján az újabb áttörést megelőlegező hír az volt, hogy másfél éve aláírt egy exkluzív szerződést a francia na?ve lemez-társasággal, ami megnyithatja előtte a további sikerekhez vezető kapukat. Sokszor bizonyította már tehetségét, külföldön is egyre többet szerepel, itthon pedig karácsony előtt platinalemezt vehetett át. Ez 4000 eladott példány után jár, a 2005-ös Psychével érdemelte ki, melyre Gryllus Sámuellel írta a dalokat, Weöres Sándor könyvéből válogatva. Saját kvintettjével régóta dolgozik a készülő lemez dalain, így az anyagot teljes egészében bemutathatta a Trafóban, ahol állítólag most lépett fel először, de ez csak véletlen lehet, mert minden fontos hazai helyszínen megfordult már. Esélyegyenlőségi nagykövetként pedig a még fontosabbakra is ellátogatott, oda, ahol nincs minden háztartásban CD-játszó.  

Palya annyira őszinte, hogy ebben a businessben az már-már hihetetlen. Egész egyszerűen kijön egy piros mintás ruhában, köszön, és belekezd a Holdról szóló dalába, együttese finom hangulatfestő zenei effektekkel kíséri. A dalszöveg is sokat elárul a legbelsőbb érzéseiről és gondolatairól. A második, a "lovas" nótában ugyan még mindig küszködik a kontrollal, hogy a forte és fortissimo részekben az ének és a zenekar közötti erősítési arányok beálljanak (ezek néha később is meginogtak), de a szopranínó szaxofonnal felelgetős duett részben már szügyig járunk a zene születésében. Átéljük a friss hangszereléssel és saját szöveggel elkészült dalok örömét, a kidolgozott számok improvizatív részeit, a régebbiek mint a Psyché-blokk sűrített érzelmi tartalmát. A turnék, klubestek és próbák során az énekesnő és négy egészen kiváló, empatikus muzsikusa kidolgozta összetéveszthetetlen zenei felfogásukat, amivel visszaadják a magyar mellett a bolgárt, az indiait, a franciát, a cigányt, a spirituálét és a jazz sztenderdet. Persze, ez world music, tehát a francia sanzon és a cigány nótázás összebogozódik, a Billie Holiday által híresé tett Lover Man leheletfinom cimbalmos duóként csendül fel, de mind közül legpazarabb a Szépszemű szeretőm... indiai ritmussal, majd cimbalom-, szopránszaxofon- és ének-improvizációval tarkított, megbabonázó feldolgozása. A poszt-punk üvöltés és a trágár csujogatás ugyanúgy belülről fakad, mint a Szófia expressz ritmusára írt választékos, időmértékes vers, vagy amikor a chanteuse kislányosan elneveti magát, kiesve szerepéből, a "szőke babám" szövegrésznél. A közönség - egy része állni kénytelen hol pisszenés nélkül, hol önfeledt hoppázással reagál a csupa élet produkcióra. Az énekesnő jobb kezével ugyan többet gesztikulál a szükségesnél, a majdnem két órás koncert vége felé viszont már igazi táncokat is megcsodálhattunk tőle, ezekből több is elkelne. Palya Bea és zenekara (Szokolay Dongó Balázs fúvós, Lukács Miklós cimbalmos, Novák Csaba nagybőgős és Dés András ütőhangszeres) béklyók nélkül, földrészek kultúrái között cikázva, ellenállhatatlan vitalitással elénekli, eljátssza, megmutatja, elmondja, eltáncolja, milyen, de milyen varázslatos az élet. A Palya-kvintett eredetisége és őszintesége nemzetközi szinten is sikerre érett.