Az ösztön kertjében

Amennyire tarkának nevezhettük a női füzér - játékosi képességében azonban egységes képet mutató - előadógárdáját, olyannyira az a második T.E.S.T. táncosi mezőnye is. Gergye Krisztián a "folytatást" viszont karakteres, igencsak meghatározó térben képzelte el. A MU fekete függönnyel keretezett színpadán mindössze a kiválóan használt, római számokat formázó, vetített fénypálcák jelentettek szcenikus megoldást, a főszerep a meglehetősen visszafogott, fekete jelmezbe öltöztetett, táncosi testeké volt. Az iker-est a Közép-Európa Táncszínház Bethlen téri (kifordított) színpadán, a hajdan volt mozi, s színház erkélyének gyönyörűen világított, patinás karéja alatt zajlott, finom súrlófényekkel világított függönyfalak előtt. A táncpadló feketéjén egy jó méteres átmérőjű, porított, vagy durván összemorzsolt krétamező fehérlett. A finom port az egymás után színre lépők úgy hordták szét szinte észrevétlenül, hogy az est teljes lépésanyaga ott virított aztán az est végén, mint valami különös notáció.

A női-verzióval összevetve e játék kicsit kevésbé alapoztatott az előadók egyéniségére, karakterére. Gergye Krisztián számos, kiváló munkájában bizonyította: a női léleknek mély tisztelője, érzékeny tudora. A T.E.S.T. letisztult első epizódja drámában, torokszorító, vagy groteszk pillanatokban volt kivételesen gazdag. A párdarab az esztétikum és a szerkezetesség jegyében született: színre lépő szereplői egymástól jóval kevésbé tűnnek izoláltnak. A játék számos pontján van jelen két figura is hangsúlyosan a színpadon. A szólók átkötései izgalmasak, érzékenyek, hatásosak.

A játék alakjainak öltözéke, megjelenése is sokkal tarkább képet mutat: Béres Móni színben, formában kevésbé egységes jelmezanyagot tervezett a hét figurának. A sminket, hajat, testfestést, maszkot tervező Károlyi Balázs a táncosok túlnyomó részét viszonylag egységesre formálta: erős, éles hajkontúrok, szoborszerűen matt arc: különleges, avantgárd divatbemutató két lábon járó mesterműveit, idoljait látjuk egymás utáni jelenésben (a divatbemutató-érzetre Gergye kevésbé fanyar és egzakt módon, mint Kínos! című koreográfiájában, most is rájátszik).

Nagyszerűen használt térben, biztos kézzel vezetett táncosok játékát láthatjuk ezúttal is: a T.E.S.T. számos, erős pillanatban szikrázik fel, s valahány szereplője sikerrel nyűgöz le egy-egy momentummal. A játék tempója olykor kissé egyenetlennek érezhető, de mindez személyes: mindenki más és más pillanatot érzékelhet a maga számára emlékezetesnek. Gergye saját szólója a játék egyik csúcspontja. Örömteli Szögi Csaba színreléptetése a fiatalok közt (a biztos mozgású, olykor kifejezetten lenyűgözően dolgozó Major László például még tizenkilenc éves sincs). Szögi a maga belépőjével, bő, szárnyas uszály-nadrágjában, sajátos "páncélzatában" a mandarin örök alakját idézi fel.

Néhány évvel ezelőtt szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt volna hét, képzett, izgalmas férfitáncos összegereblyézése egy hasonló produkcióhoz: örömteli, hogy ezek az idők végleg elmúlni látszanak. Téri Gáspár, Major László, Katonka Zoltán, Szögi Csaba, Gergye Krisztián, Cserepes Gyula és Bora Gábor sokféle tudása, mozgástudásának egyedi jegyei teszik az e jegyekkel tehetségesen dolgozó, ám összhangzattani alapokon álló előadást jelentékennyé. E különös férfi-lidércek, érzéki, veszélyes, távoli alakok játékáról - nem pusztán a zárókép szerkezete nyomán - valami ódon óratorony (lehet az, mondjuk a prágai Orloj) mechanikusan az ablakrésbe mozgó báb-alakjai rémlenek fel. E középkori eredetű szerkezetek a kor hitvilágának szimbolikus figuráit, angyalt, ördögöt, szentet, vértanút, hőst és gazt vonultattak fel. Cserepes Gyula hófehérben színre lépő, kibontott hajú angyal-alakja, vagy Téri Gáspár démoni karaktere, Katonka Zoltán különös lobogása, vagy a Bora Gábor játékában megjelenő, hívogató, csábító veszedelem ezen órajátékok képzetét kelti. Méltó folytatás ez, sikeres vállalkozás.