Ez a formatervezési ösztöndíj kiváló lehetőség egy fiatal, pályakezdő designernek, hiszen nemcsak megvalósíthatja terveit, de a gyakorlati tapasztalatszerzés mellett még kapcsolatokat is építhet. Pontosan ezért valamelyest hidat képez az oktatás és a gazdaság világa között, hiszen szakemberek segítségével kapcsolja össze a kutatást a piaci lehetőséggel.
Az ösztöndíjat fél évre nyerik el a pályázók, ezen idő alatt pedig folyamatos konzultációval segítik a munkájukat.
A Magyar Formatervezési Tanács az ösztöndíjat támogató szervezetekkel ? így többek között a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-vel ? Moholy-Nagy László szellemiségét örökíti tovább. Az ösztöndíj csaknem három évtizede segíti a fiatal designereket tudásuk elmélyítésében. Az 1988-ban alapított formatervezési ösztöndíj alapvető céljai megalakulása óta változatlanok: így a szakmai tudás fejlődésének biztosítása, a magyarországi tárgy- és környezetkultúra fejlesztése, valamint a gazdaság versenyképességének növelése mindmáig a legfontosabb alapelvek. A Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíj mára a szakma egyik legfontosabb értékmérője lett, hiszen biztos alapot nyújt a frissen végzett designereknek jövőbeni terveikhez. A tavalyi évben ? 2016-ban ? összesen hat pályázó nyerte el a formatervezési ösztöndíjat, akik így fejenként 900 ezer forintot kaptak terveik megvalósítására, melyet hat hónapig volt lehetőségük kivitelezni.
A nyertes pályázók között volt Boldog Anita szilikátipari tervezőművész, aki partnerajándékot tervezett. A kollekciója betonból készült és reprezentatív ajándéktárgyakat készített építőipari cégek számára. Boldog Anita azt a felfogást kérdőjelezi meg kollekciójával, miszerint a legkevésbé figyelemre méltatott designertárgyak közé tartoznak a céges logóval ellátott ajándékok. A fiatal tervező maga is saját márkával rendelkezik ? betonnal foglalkozó cége van ?, és úgy látta, hogy a piacon forgó ajándéktárgyak a leggyakrabban rossz minőségűek, nem funkcionálisak és nem reprezentatívak, így a legtöbb esetben a szemét között végzik, ám sokszor ezek környezetszennyező anyagból készültek. Boldog Anita ezzel szemben betonból készítette el ajándéktrágyait ? tolltartót, névjegykártyatartót, pendrive-ot ?, amelyek véleménye szerint sokkal jobban kommunikálnak, mint a bármilyen logóval ellátott, olcsó tömegcikkek: az anyag maga ugyanis maradandóbban emlékeztet az ajándékozóra, így jobban is erősítheti a brandet, mint pusztán a név.
Németh Ninetta számára is fontos volt a környezetvédelem szem előtt tartása ? akárcsak Boldog Anita ajándéktárgyainál ?, aki divat- és textiltervezőként egy ?zero waste? szabászati technikával készült esőkabát-kollekciót valósított meg. A ?zero waste? kifejezés a ruhagyártásban arra a technológiára utal, melynek felhasználásakor nem keletkezik felhasználási hulladék. Ennek az irányzatnak a lényege tehát a gondos tervezés. Németh Ninetta olyan darabokat kívánt megalkotni, amelyek kortól és nemtől függetlenül használhatók a mindennapokban, miközben funkcionális és praktikus darab jön létre.
Az ösztöndíjasok számára a szabadon választott tervezői feladatok mellett lehetőség nyílt a gyártói együttműködéssel kidolgozott tervek megvalósítására is. Így alkotta meg Sass-Hegedűs Ágnes szilikátipari tervezőművész az egyedi alkalmakra készült porcelánlámpatervét a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. számára. A tervező inspirációit a tradíciókból és a természeti formákból merítette, így összefűzhető porcelántestekből olyan lakberendezési elemeket hozott létre, amelyek ékszerként díszíthetik a belső teret. A Moholy-Nagy formatervezési ösztöndíj egyik sarokpontja a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.-vel kialakított kapcsolat, melynek keretében a fiatalok ? így Sass-Hegedűs Ágnes ? szabadon tervezve, de éles körülmények között próbálgathatják szárnyaikat.
Ösztöndíjat kapott még:
- Fabricius-Nagy Emese designer, aki IORA ? moduláris rendszer néven tervezett táskakollekciót, melynek alapötletét a gránátalma belső struktúrája adta,
- Fogarasi Demeter designer, aki egy modern kézműves bútorcsaládot alkotott meg,
- Kovács Mónika divat- és textiltervező, aki fémtextil projekt néven kereste a kortárs építészet és a textil lehetséges új kapcsolódási pontjait, és olyan kézi szövésű faliszőnyeget tervezett, melyhez fémszálakat is felhasznált. Az épített környezetben az időjárás változásainak kitett fémek korróziója nyomán új mintaréteg, organikus mintázat alakul meg, így ez egyfajta anyag- és színkíséret, melynek a tervező ideális helyszínként egy termálfürdőt képzelt el, ahol a pára idővel organikus mintázatot alakíthat ki.
Fischer Viktória
Fotó: Csákvári Zsigmond
