Kokó, a gorilla
Listánk első művésze Kokó, a nőstény gorilla, amely 1971-ben született a San Franciscó-i állatkertben. Egyik leghíresebb képe a Madár, amely azt a fiókát ábrázolja, amelyik rendszeresen meglátogatta őt és szívesen csicsergett a vállán üldögélve. A gondozói szerint Kokó emlékezetből festette meg barátját, akit ?Nyelvnek? nevezett el, mégpedig azért, mert a gorilla szívesen etette a kis tollast.
Kokó a tájképfestészetben is erős volt. Egyszer gondozói mutattak neki egy képet egy hegyről és rózsaszín virágokkal teli rétről, amelyen átfolyik egy patak. A majom nem csupán rekonstruálni tudta a festményen látható természeti elemeket, hanem jelbeszéd segítségével meg is nevezte azokat. A ?szag? jelentette a virágokat, az ?inni? jellel utalt a vízre, alkotását pedig magáról nevezte el. Kokó egyébként nemcsak művészlélek, de igazi szószátyár is. A gorilla ugyanis több mint ezer angol szó elmutogatására képes.
Cholla, a ló
Cholla olyan nagy hírességnek számított a lovak világában, hogy még Wikipedia-oldala is van. Tehetségére akkor derült fény, amikor egyik nap gazdája festeni kezdte a karám kerítését, ő is ecsetet ragadott, hogy segítsen a felújításban. Ekkor indult be Cholla karrierje, aki festményeihez festőállványt és némi vízfestéket használt. A ló környezetét meglepte az állat kifinomult művészi érzéke, és az is, ahogyan Cholla kimutatta örömét, amikor a vászon közelébe jutott. Az ecsetét és a színeket ő maga választotta, majd az eszközt a fogával és a nyelvével a megfelelő szögbe állítva alkotni kezdett. Cholla soha nem rágta meg vagy tett bármilyen más kárt az ecsetekben, ami különös viselkedés a lovaknál. Olykor, amikor támogatásra volt szüksége, ki is mutatta kéréseit gazdája felé. Például ha leejtette az ecsetet, és ezért abba kellett hagynia a munkát, rögtön nyerített egy kis segítségért. A viselkedését tudósok és etológusok is tanulmányozták, hiszen Cholla félig vad ló volt és soha nem tanították művészi intuícióinak kifejezésére. Festményei megfordultak az Egyesült Államok leghíresebb galériáiban San Fransiscótól New Yorkig és egyes képei még európai nagyvárosokba is eljutottak.
Congó, a szürrealista csimpánz
Congo, a londoni állatkert csimpánza 1956-ban, kétéves korában kapott egy ceruzát és egy ecsetet a neves etológustól, Desmond Morristól. Az emberszabású annyira elmerült az alkotásban, hogyha elvették tőle az ecsetet, mielőtt befejezte volna mesterművét, addig hisztizett, amíg vissza nem kapta eszközét. Az állatkert ifjú tehetsége ? a legtöbb nagy művészhez hasonlóan ? szeszélyes lélek volt, és csak akkor festett, amikor ő akart, utasításra nem.
A csimpánz ?lírikus absztrakt impresszionista? életműve 400 alkotásból állt, közülük hármat 2005-ben elárvereztek. A képek 14 400 fontot, vagyis több mint 5,5 millió forintot értek az állatművészet rajongóinak. Érdekesség, hogy ugyanazon az aukción egy Renoir-szobor és egy Andy Warhol-festmény nem talált gazdára. A korabeli műkritikusok reakciója vegyes volt, a lesújtótól a szkeptikusig. A pletyka szerint Pablo Picasso kiakasztotta Congo egy képét a műstúdiójában. Howard Long amerikai gyűjtő pedig 2005-ben 26 ezer dollárért vásárolta meg a csimpánz három munkáját.
Mishindi, az orrszarvú
Akadnak olyan állatok is, amelyeknek még ecsetre sincs szükségük az alkotáshoz. Mishindi, a Denveri Állatkert orrszarvúja két legelés között szerette olyan festmények alkotásával tölteni a szabadidejét, amelyeket festékes szarvával készített el. Nem is volt szüksége másra, csak egy gondozóra, aki tartja neki a vásznat, és máris hódolhatott kedvenc hobbijának. Mishindi képei darabonként 220 dollárért keltek el, a befolyt összeget pedig az állatkert jótékonysági célra fordította.
Lugasépítő madár
Gyűjtésünk utolsó szereplője kicsit kilóg a sorból, a lugasépítő madarak közül ugyanis mindenki született dizájner. Az etológusok ennek a fajnak a hímjeit tartják a legnagyobb ?lakáskultúra-fannak? a madárvilágban, ezek a szárnyasok ugyanis lenyűgözően kreatív fészkeket építenek, hogy elbűvöljék a tojókat. Egyes vidékeken hatalmas tornyokat építenek zöldmohából, amelyeket csillogó csigaházakkal, makkokkal és kövekkel díszítenek. Másutt az egyszerű lakot gyümölcsökkel, virágokkal és gondosan kiválogatott, színes pillangószárnyakkal dekorálnak az apró belsőépítészek. Minden kismadárnak megvan a maga ízlése, stílusa és kedvenc színe. Az otthon minden darabját gondos precizitással helyezik bele a kompozícióba. Ráadásul rendmániásak is: tudósok megfigyelték, hogyha a fészek egyik díszítőeleme valamiért elmozdul, a hím azonnal visszateszi azt eredeti helyére. ?A madarak dekorálása nem automatikus, hanem jól átgondolt döntések eredménye? ? nyilatkozta Jared Diamond ornitológus, aki felfedezte: a fiatalabb egyedek folyamatosan tanulmányozzák az idősebbeket, hogy minél szebb otthont tudjanak varázsolni a családjuknak.
Jámbor-Miniska Zsejke
