A csárdás, a verbunk tánc, a magyar népi vonós zenekari formáció, a tojásírás hagyománya, a nagykunsági gyapjúhímzés élő gyakorlata került be idén a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe, a jó megőrzési gyakorlatok regisztere a Népművészeti Egyesületek Szövetsége tevékenységében zajló népi kézműves szakmai tudás átörökítésének modelljével bővült – jelentette be Fülöp Péter Kaposváron pénteken.
A művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkár a kulturális örökség napjai programsorozat országos megnyitóján emlékeztetett rá: az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt a világ kulturális javainak megmentése, az érintett közösségek örökségének tisztelte, nemzeti, nemzetközi szintű tudatosítása érdekében. Kiemelte, hogy az UNESCO jegyzékében négy magyar vonatkozású örökség, a mohácsi busójárás, a matyói népművészet, a magyar solymászat és a kékfestés, a nemzeti örökség jegyzékében pedig az öt újabbal együtt immár negyven elem szerepel.
Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára hangsúlyozta: Kaposvár Magyarország egyik kulturális fellegvára, amely megmutatta, hogy a múlt tisztelete mellett miként kell a jövőbe nézni.
Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője az MTI-nek elmondta, hogy a kulturális örökség napjai keretében Kaposváron örökségsétákat tartanak, bemutatják a szellemi kulturális örökség jegyzékére felkerült értékeket. Az érdeklődők láthatnak zenei és táncos produkciókat, ételeket kóstolhatnak, találkozhatnak kalocsai népművészekkel és mások mellett mohácsi busókkal is.
Amit az új örökségekről tudni érdemes
A verbunk tánc hagyománya
A verbunk elnevezés a német werbung - toborzás szóból ered. A katonák verbuválása táncra is alkalmat adó, mulatsággal járó esemény volt, amely a 18. századtól kezdve hozzájárult a kötetlen szerkezetű, gazdag motívumkincsű férfitánc kialakulásához. A verbunk két változata, a szóló és a csoportosan járt körverbunk elemei a korábbi férfi táncok hagyományaiban gyökereznek. Szabad, rögtönzött jellege folytán a romantika korától kezdve a magyar virtus és szabadság kifejezője.
A csárdás tánc hagyománya
A csárdás a verbunkhoz hasonlóan a katonai toborzások során kialakult párostánc. Különböző variációit Magyarország területének nagy részén, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban is táncolják. A magyarországi táncházmozgalom hatására az 1970-es évektől felelevenített csárdáshagyomány országszerte különleges helyet foglal el a táncegyüttesek repertoárjában.
A tojásírás hagyománya Magyarországon
A Kárpát-medencében a 19. század elejétől jól ismert húsvéti tojásdíszítési technika a tojásírás. A tojásírásnak Magyarországon és a határon túli magyarlakta területeken különösen gazdag és egyedülálló hagyománya alakult ki.
A magyar népi vonós zenekari formáció élő hagyománya
A magyar hangszeres népzenei hagyomány egyik meghatározó formációja a vonószenekar, amelynek összeállítása régiónként és koronként változott. Alapfelállás a hegedű–brácsa–bőgő hármas, de egyes tagjai megkettőződhetnek vagy egyéb vonósokkal, cimbalommal és rezgőnyelves fafúvósokkal (tárogató, klarinét) egészülhetnek ki.
A nagykunsági gyapjúhímzés élő gyakorlata
A népi hímzéskultúra sajátos elemét a Nagykunságban, Jász-Nagykun-Szolnok megye délkeleti részén tizenegy településen működő hímzőkörök, szakkörök, egyesületek és egyéni hímzők ápolják. A szőrhímzés ezen változatának lényege, hogy hamis laposöltéssel gyapjúfonallal varrják. A hímzés jellegzetességei közé tartozik a színátmenetes fonal használata és a kontúrvonalakkal határolt szigorú szerkesztés, amelynek mintakincsét, színvilágát generációról generációra örökítik át.
A népi kézműves szakmai tudás átörökítésének modellje a Népművészeti Egyesületek Szövetsége tevékenységében
A Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) egy civil szervezet, amelynek célja a hagyományos magyar népi kézművesség értékeinek támogatása, a népművészettel foglalkozó emberek, szervezetek, egyesületek hálózatának kiépítése. Feladata a szakmai érdekképviselet, a tagszervezetekkel, alkotóházakkal való folyamatos kapcsolattartás, a kölcsönös információáramlás biztosítása. Hozzájárul a több évszázados tudás éltetéséhez, továbbadásához szakmai továbbképzések, táborok, kiállítások és konferenciák szervezésével, utánpótlás neveléssel, pályázatok kiírásával és a mesterek piacra segítésével. A szövetség által évente megrendezett Mesterségek Ünnepe nemzetközi szinten is példaértékű a kézműves termékek bemutatása szempontjából.
