A miseruha körülbelül ötszáz éves, és valószínűleg Itáliában készülhetett.
A kereszténység ősidők óta használ ünnepélyes alkalmakkor liturgikus öltözeteket. Már az ószövetségi szentírásban arról lehet olvasni, hogy a papság általában hófehér alapon, színesen díszített gyönyörű papi ruhákban léphetett a szentélybe, de az Újszövetségben is találhatunk leírást például menyegzős köntösről.
A feltáráskor számítottak arra, hogy a templom főhajójában, a főszentély előtt rangos személyek temetkezésének maradványaira találhatnak, de nem számítottak egyházi méltóság nyughelyére.
A papi sírt sajnos 17.-18. századi temetkezések megbolygatták, emiatt csak a halott lábcsontjai és koporsójának egy része maradt érintetlen. A miseruhát azonban hajdan „összegubancolva" visszahelyezték a sírba, így találtak rá most a régészek.
A bársonyból készült szövet színe piros vagy bordó lehetett, melynek a háta volt díszesebb, hurkokkal díszített, középsávján „püspök szentek" láthatók, jól kivehető az ábrázoláson „az infula és a pásztorbot", valamint az egyik ábrán egy kulcs, amely arra utal, hogy Szent Péter-ábrázolás lehetett.
A miseruhát restaurálás után valószínűleg a jáki Szent György-templom mellett épülő látogatóközpontban állítják majd ki.
Nyitókép: Vágvölgyi Bálint
