Pál Dániel Levente a Kortársak zenei kísérettel esten a nyolcadik kerület mindennapjait feldolgozó verses és prózaköteteiről mesélt Horváth László Imrének.

A költő elsőként az Álmaink piros sportladája kötetének címadó versét olvassa fel. Horváth László Imre Tóth Árpád-i vonulatokra figyel fel benne. A budapesti sétálás képe, valamint a múlt, a jelen és a jövő összemosása PDL versében is megjelenik. De PDL nosztalgikus hangulatot is behoz itt. Az Álmaink piros sportladája 2017-es kötet, amelynek gyöngéden kíméletlen és rácsodálkozóan intelligens versei egyszerre lírai párjai és ellenpontjai Az Úr Nyolcadik Kerülete prózáinak. 

A felolvasás a Zónagyerekekkel folytatódik, ami szintén a ladás kötetben szerepel. PDL már többször megénekelte Budapest VIII. kerületét, Józsefvárost; ez a vers is ebbe a tematikába tartozik. Az Úr Nyolcadik Kerülete és az Egy ember nyolcadik kerülete gyűjti egybe a nyóckeres prózáit.

PDL világa nem a Palotanegyed, hanem a Nagykörút túlsó oldala, a Város és a Zóna határa, sok ittragadt vagy ide sodródott emberrel és sorssal. Élnek itt az őslakos magyarok és cigányok mellett törökök, kínaiak, vietnamiak, arabok, mindenféle afrikaiak, cserediákok stb. Pár négyzetkilométeren minden el van szórva, ami a mi régi és új Európánk. Itt él a költő, ezeken az utcákon talál rá a történeteire. Megfigyelőként tudósít egy zárványvilág, egy szubkultúra mindennapjairól, meséli keserédes történeteit. Az irodalomtörténész Fellini világára ismer rá ezekben a versekben: ezeket is erős atmoszféra jellemzi. 

– Nem volt pimaszság megírni ezeket a történeteket? – kérdezi a moderátor. A költő szerint inkább arról van szó, hogy pazarlás lett volna veszni hagyni őket, az idő múlásával ugyanis kiestek volna a fejéből.

Az érettség jó dolog, de közben meg mégsem, mert az ember egy csomó érzést elveszít, kiégnek belőle

– vallja a költő.

Pál Dániel Levente Az Úr Nyolcadik Kerülete és az Egy ember nyolcadik kerülete című köteteinek prózái kemény és kegyetlen világról adnak képet. Ám PDL bájjal itatja át ezt a világot, emiatt a történetek egyszerre abszurdak, groteszkek és humorosak. A bűn és a drog valóban mellékszál, PDL nem akart keménykedni. „Az élet természetességét akartam megjeleníteni” – mondja.

Ezek az emberek szeretnek élni, és bármennyire nehéz is a sorsuk, életüknek csomó más színe is van.

„Ha ezeket nem villantom fel, akkor a szöveg megmarad a nyomorpornó szintjén.”

Az Úr Nyolcadik Kerülete szövegei nyolc tematika alapján rendeződnek, így mintegy végigkövetik az emberi életet a születéstől a halálig. A misztikum sem marad ki. A szellemek, boszorkányok, babonaságok külön egységben jelennek meg, mivel éppúgy szerves részei a nyolcadik kerület mindennapjainak, mint a hétköznapi történések. 

A kötetbe rendezés akkor kezdődött el, amikor már volt egy raklapnyi utcán gyűjtött és egy másik raklapnyi fikciós története. Nagy-Koppány Zsolt szerkesztővel dolgoztak rajtuk. A folyamatos tömörítés, rakosgatás, variálás után másfél száz novella került Az Úr Nyolcadik Kerületébe.

Elhangzik A világ legokosabb kislánya szövegének részlete az Egy ember nyolcadik kerülete kötetéből. Horváth szerint ebben a novellában a dosztojevszkiji őrület ölt testet, de helyenként Márquezt is felismerni véli. PDL elmeséli, hogy a szövegnek volt egy korai változata 2001–2002 körül, amire Bánki Éva azt mondta, hogy nem jó. Az Esőváros írója azt javasolta PDL-nek, hogy a szövegből tartsa meg azt a képet, amelyben a félőrült nő némán rendezi a nárciszokat a vázában, mert az viszont zseniális. Végül aztán ez a kép megmaradt, és „kivirágzott” belőle a novella végső verziója. 

Pál Dániel Levente tervez még egy kötetet, ami ebből a világból táplálkozik. Erről annyit árult el, hogy kifordított krimi lesz, és Laka Ojobi esetei címmel jön majd.

A beszélgetés végén szó esett még arról, hogy PDL szívesen tölt időt más országok nyóckereiben. Járt már a Szingapúr bangladesi negyedében, Buenos Aires Zona 0 városrészében, és Kairó, Alexandria bűnös kerületeiben is, amelyek annyiban hasonlítanak a budapesti nyolcadik kerülethez, hogy itt és azokon a helyeken is sokféle nemzetiségű, vallású, kultúrájú nép él együtt. 

Pál Dániel Levente (1982) író, költő, műfordító, szerkesztő, cirkuszi dramaturg/showwriter 2001–2008 között az ELTE BTK, majd ugyanitt az Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója volt. Angol, portugál, francia, galego műfordításai 1999, szépirodalmi szövegei 2000 óta jelennek meg, eddig négy verses- és két prózakötetet publikált. Írásait angolra, németre, portugálra, spanyolra, románra, bolgárra, törökre, kínai és thai nyelvre is lefordították. Tanulmányai és kritikái 2002 óta jelennek meg, rendszeresen tart előadásokat és publikál magyar, angol, portugál és spanyol nyelven. 2003-tól a Prae irodalmi folyóirat szerkesztője (2015-ig), 2006-tól a PRAE.HU általános művészeti portál főszerkesztő-helyettese, 2008-tól a Gyógypedagógiai Szemle Online főszerkesztője, 2012 és 2016 között az ELTE Eötvös Kiadó főszerkesztője volt. 2012-ben a European Union Prize for Literature magyar zsűrijének elnöke volt. 2013-tól az ELTE BTK óraadó tanára, 2016-től a KMTG Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója. 2016 januárjától a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja. Mint mondja: „Minden szövegkezdés egy esély arra, hogy valamivel kísérletezzem.”