(MTI) - A Manhattan-híd és a Brooklyn-híd között elterülő Empire-Fulton Ferry State Parkban rendezett szabadtéri piknik egyike volt a PEN-fesztivál számos magyar vonatkozású programjának. A brooklyni szabadtéri piknikkel a szervezők arra a 20 évvel ezelőtti, augusztus 19-én Sopron közelében rendezett békedemonstrációra emlékeztek, amelynek idején pár órára megnyitották az osztrák-magyar határt, és kelet-németek százai mehettek át Ausztriába. Az 1989-es megmozdulás nagyban hozzájárult a berlini fal jelentette fizikai és jelképes ideológiai határok ledöntéséhez Kelet- és Nyugat-Európa között.
A vidám, családi hangulatú vasárnapi emlékpikniken előadást tartott Michael R. Meyer, a Newsweek magazin 1989-es kelet-európai tudósítója, továbbá Babarczy Eszter történész, újságíró, George Hoffmann-Ostenhof, a Profil magazin főszerkesztője és Alexander Wind, az 1989-es piknik egyik osztrák szervezője.
A vasfüggöny lebomlása után az Európán belüli határok ugyan szabadabbá váltak, a földrész körüli határok azonban zártabbak lettek, ma sokkal nehezebb bejutni Európába, mint korábban - mondta Anthony Appiah, a PEN amerikai szervezetének elnöke. A Princeton Egyetem filozófia professzora felhívta figyelmet: "amikor megünnepeljük azt az eseményt, hogy annak idején megnyíltak a határok, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mai világban nagyon sok határ még zárva van". Az akkori események szerinte arra emlékeztetnek, hogy a határmegnyitáshoz két fél cselekedetére volt szükség: az egyiknek ki kellett engednie az embereket, így cselekedtek a magyarok, a másik félnek pedig be kellett engednie őket, ezt tette az osztrák fél. Rámutatott, hogy a világ sok részén ma nem az a probléma, hogy az emberek nem tudják elhagyni lakhelyüket, hanem az, hogy máshol nem fogadják be őket.
Az amerikai PEN-elnök szerint azután, hogy a hidegháború végével eltűnt az egykori Nyugat-Kelet ideológiai ellentét, ma már a gazdag és a szegény világ közötti szellemi szembenállás a meghatározó. "Itt húzódik ma a legfőbb határ a világban" - mondta.
Véleménye szerint ma elsősorban azért nem nyílnak meg a határok, mert a gazdag országok lakói nem akarják beengedni a szegényeket. Az egyik ilyen határ az Egyesült Államok és Mexikó között húzódik; sok amerikai nem lebontani, hanem erősíteni akarja a déli határokat. Szerinte Európa is hasonló erőd, nem akarja befogadni a szegénység elől menekülőket, akik munkát és megélhetést keresnek.
Elismerte, hogy az a népességvándorlás, amely a határok felszabadításával megindulna, bomlasztó hatású lenne a befogadó országokra, ezért szerinte nem a határok megnyitása a megoldás. Mindenekelőtt azt kellene elősegíteni, hogy a szegény országok élhetőbb helyekké változzanak.
Appiah szerint az amerikai közönséget is nagyon fel tudják lelkesíteni saját íróik, akik között egyesek valódi hírességek, mint amilyen például a néhai Susan Sontag volt. Az amerikaiak azonban nagyon nehezen tudják elfogadni az intellektuális tekintélytiszteletet, ez a demokratikus tradíció része. Amerikában egy írónak nem lehet olyan tekintélye, nem veheti körül olyan fajta tisztelet, mint Franciaországban, Magyarországon vagy Olaszországban és Németországban. Ezt azonban Amerikában sokan helyesnek tartják, mivel úgy vélik: az írók is dolgozzanak meg a figyelemért és a tekintélyért, intelligens, hatékony módon kell érveljenek, és győzzék meg olvasóikat igazukról.
A zenés, táncos összejövetelen a Hungary March Band szolgáltatta az élőzenét; a szervezők a helyszínen selyemszitanyomatokat készítettek az 1989-es piknik plakátjairól. A brooklyni pikniken 50-100 ember vett részt; ugyanolyan esős, borús idő volt, mint a 20 évvel ezelőtti napon.
Korábban:
