Balanyi György

A kecskeméti határban fekvő Talfája egyik tanyáján született 11 gyermekes családban. Nyolc éves korában íratták be egy közeli tanyasi iskolába, ahol kitűnő tanítója, egy ferences testvér felfigyelt a tehetséges gyermekre. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti piaristáknál végezte. 17 évesen kérte felvételét a rendbe, majd Vácra került a noviciátusba. Innen datálható életre szóló barátsága Sík Sándorral. 1906 őszén a budapesti egyetem és a rendi teológia hallgatója lett. 1910-ben bölcsészdoktori és történelem-földrajt szakos tanári oklevelet szerzett.

Első állomáshelye Szeged volt, ahol egyszerre négy osztálynak lett az osztályfőnöke, a diákoknak hittant, földrajzot, számtant és szépírást tanított. 1916 őszén helyezték át Budapestre. 1935-ig oktatott a pesti gimnáziumban, amivel akkor sem hagyott fel, amikor 1935 és 1941 között igazgató volt. 1939-től egészen 1948-ig a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület másodelnöki tisztségét viselte. 1948 és 1950 között a magyarországi piarista rendtartomány főnöke. Visszaemlékezése szerint a tanításban, a gyermekekkel való foglalatoskodásban látta piarista hivatása értelmét.

Történészként több témában maradandót alkotott. Foglalkozott a ferences rend történetével. Első munkája Paul Sabatier francia kutató Tökéletesség tükre című könyvének fordítása volt, az opus-t jegyzetekkel is ellátta. 1927-ben Szent Ferencről írt könyvet, amelyért Zichy Nándor-jutalomban részesült. A kolduló barátok mellett más szerzetesrendekre is kiterjesztette kutatásait. Mivel a bencések, és ciszterek történetét elődei/kortársai alaposan feldolgozták, ezért az 1923-ban megjelent, A szerzetesség története című munkája a többi szerzetesrend megismerése szempontjából is kézikönyvnek tekinthető.

Nagy energiával és hihetetlen szívóssággal végzett kutatásait a szakma is tudomásul vette. 1919-től a Szent István Akadémia rendes tagja, 1924-től a budapesti egyetemen az újkori történelem magántanára, 1936-tól a legújabb kori egyetemes történelem megbízott előadója. 1943-1948 között a kolozsvári egyetemen az egyetemes történelem nyilvános rendes tanára, 1948 és 1950 között a budapesti egyetem nyilvános rendes tanára. 1950-től a budapesti Kalazantinumban tanított.

A Magyar Tudományos Akadémia 1938. május 6-án választotta levelező tagjává. Ajánlói ? Domanovszky Sándor, Eckhart Ferenc, Gombos F. Albin, Heinlein István, Mályusz Elemér és Miskolczy István ? a kor vezető történészei voltak. A ferences mozgalom begyökerezése magyar földön című székfoglalóját 1939. november 13-án tartotta. A kommunista hatalomátvétel után 1949. október 31-én tanácskozó taggá minősítették vissza. Levelező tagságát 1989. május 9-én állították vissza.

Fő művei: Imperializmus és világháború. Bp., 1918.; Világpolitika. A világtörténet legújabb fejezete (1871-1914). Bp., 1918.; A Balkán-probléma fejlődése a párizsi congressustól a világháború kitöréséig (1856-1914). Bp., 1920.; A szerzetesség története. Bp., 1923.; Assisi Szent Ferenc élete. Bp., 1925.; A római kérdés. Bp., 1929.; Anima franciscana. Összegyűjtött tanulmányos. Bp., 1930.; Szent élete. Schütz Antallal. Bp., 1932.; Szerzetesrendek. Bp., 1933.; Szent István. Bp., 1938.; A magyar ferences mozgalom begyökerezése magyar földön. Bp., 1940.; Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Bp., 1942.; Kísérletek a magyar piaristák megtelepítésére Horvátországban. Bp., 1943.; Assisi Szent Ferenc, a demokrácai hőse. Kolozsvár, 1946.

Róla szóló irodalom: Megyer József: Piaristák. Balanyi György, Schütz Antal. Bp., 1940.; Kornis Gyula: Assisi Szent Ferenc történettudományi sugalma. Balanyi György. In: Kornis Gyula: Tudós fejek. Bp., 1942.; Íjjas Antal: A hetvenöt éves Balanyi György. Vigilia, 1961.; Medvigy Mihály: Balanyi György emlékezete. Vigilia 1963.; Fügedi Erik: Elkésett emlékbeszéd Balanyi Györgyről. Vigilia, 1992.; Rónay László: A szelíd történész: Balanyi György. Vigilia, 1993.