Ballagi Aladár

Ballagi Mór nyelvész, református teológus fia egyetemi tanulmányai Pesten és Heidelbergben végezte 1871 és 1875 között, bölcsészdoktori oklevelét 1875-ben szerezte a budapesti egyetemen. 1875 és 1876 között a budapesti, 1876-1877-ben a sárospataki református teológiai akadémián a magyar művelődéstörténet tanára lett. 1877-ben visszatért a fővárosba. 1879-ig a budapesti egyetemen magántanár, 1880 és 1883 között az újkori történelem helyettes, 1883 és 1889 között nyilvános rendkívüli, 1889-től pedig egészen 1924-ben bekövetkezett nyugállományba vonulásáig nyilvános rendes tanára lett. 1903-1904-ben a bölcsészettudományi kar dékánja volt. A tanácsköztársaság idején eltiltották a katedrától, de 1919 és 1920 között az egyetem rektori tisztségét látta el. Diákjai nagyhatású oktatóként emlékeztek rá, aki kiválóan rá tudott világítani a történeti összefüggésekre. A Magyar Tudományos Akadémia 1884. június 5-én levelező, 1904. május 13-án rendes tagjává választotta. Székfoglaló előadásaiban egyetemes történeti kérdéseket dolgozott fel. A Colbert, mint államférfi címűt 1885. április 13-án, A spanyol inquisitio címűt 1904. október 10-én tartotta.

1905 és 1910 között a politikába is belekóstolt, mivel ekkor függetlenségi programmal Budapest IX?X. választókerületének országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett, előadója volt az 1906. évi felirati javaslatnak.

Munkáiban az újkori egyetemes történelemmel, magyar művelődéstörténettel, illetve ez utóbbi külföldi vonatkozásaival foglalkozott. Fáradhatatlan szorgalommal járta Európa nagy közgyűjteményeit, ahol magyar vonatkozású történetéti dokumentumok után nyomozott. Egyedülálló művelődéstörténeti anyagot sikerült összegyűjtenie. Politikai hajszába torkolló, személyeskedésektől sem mentes támadást vezetett Szekfű Gyula ellen A száműzött Rákóczi (Bp., 1913.) című könyve kapcsán. Kortársai szerint a vitákban ellenfelei személyével nem sokat törődött.

Fő művei: A magyar királyi testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére. Pest, 1872., 2. kiad. Bp., 1877.; A magyar nyomdászat történeti fejlődése 1472-1877.; Wallenstein horvát karabélyosai 1623-1626-ig. Bp., 1882.; Colbert. I-II. (Bp., 1887 1890.; régi magyar nyelvünk és a nyelvtörténeti szótár. I./1-2. Bp., 1904 1911.; Az igazi Rákóczi. Bp., 1916.; XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon 1709-1715. Bp., 1922.; Buda és Pest a világirodalomban 1473-1711. I. Bp., 1925.; Császári kormányzat Budán és Pesten 1686-1711. Bp., 1926.; Élő tanítások. Egyetemi előadások. Kiad.: Sárkány József. Bp., 1934.

Róla szóló irodalom: Gábor Andor: Ballagi, a történetíró. Világ, 1917. 124. sz.; Szekfű Gyula: Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? Bp., é. n.; Angyal Dávid: Ballagi Aladár ravatalánál. Akadémiai Értesítő, 1928.; Balanyi György: Ballagi Aladár. Századok, 1928.; Sárkány József: Ballagi Aladér élete és munkái. In: Ballagi Aladár: Élő tanítások. Egyetemi előadások. Bp., 1934.; Zolnai Béla: Thaly, Ballagi, Riedl. Irodalomtörténet, 1961.