Békefi Remig

1874-ben lépett be a ciszterci rendbe, 1876 és 1880 között végezte a teológiát a rend zirci főiskoláján. 1881-ben szentelték pappá, ugyanebben az évben a budapesti egyetemen történelem-földrajz szakos tanári, 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1881 és 1893 között Pécsen volt főgimnáziumi tanár, közben 1884-1885-ben Zircen tanárként és apátsági jegyzőként tevékenykedett. 1893-tól a budapesti egyetemen a magyar művelődéstörténet magántanára, 1898-tól nyilvános rendkívüli, 1900-1911 között nyilvános rendes tanára. 1910-1911-ben a bölcsészettudományi kar dékánjává választották. 1904 és 1922 között a Magyar Művelődéstörténeti Gyűjtemény igazgatói tisztségét töltötte be, 1917-től a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője volt. 1911-től haláláig ált a zirci apátság élén.

Tudományos munkásságát számos alkalommal ismerték el. A Magyar Tudományos Akadémia 1896. május 15-én levelező, 1908. április 30-án rendes tagjává választotta. Levelező tagsági előadását - A czisztercziek középkori iskolázása Párisban - 1896. október 12-én, rendes tagsági előadását - A pécsi egyetem - 1909. február 8-án tartotta. 1912-től a Magyar Paedagogiai Társulat tiszteletbeli tagja, az Országos Közoktatási Tanács másodelnöke. 1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja lett.

Munkáihoz nagy mennyiségű forrásanyagot tárt fel, módszereit a pozitivista szemlélet jellemezte. Leginkább a magyar művelődéstörténettel foglalkozott, előszeretettel fordult az oktatás, tanítás és iskolázás története felé. Kutatásival megalapozta a középkori oktatás történetét, külön foglalkozott Mátyás király oktatásügyével. Tisztázta a veszprémi főiskola és a pécsi egyetem történetének főbb állomásait, figyelme kiterjedt Magyarország és a külföldi egyetemek kapcsolatára is. Közzétette a bolognai egyetem középkori statútumait. Több tanulmányban értekezett a ciszterci apátságok régmúltjáról, értékes megfigyeléseket tett különböző helyrajzi kérdésekben. 1901 és 1911 között szerkesztette a Művelődéstörténeti Értekezések című sorozatot.

Fő művei: A pilisi apátság története 1184-1814. I II. Pécs, 1881-1892.; A cikádori apátság története. Pécs, 1994.; A pásztói apátság története 1190-1814. Oklevéltár 1342-1812. I III. Bp., 1898-1902.; Oláh Miklós nagyszombati iskolájának szervezete. Bp., 1898.; A debreceni evangélikus református főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei. Bp., 1899.; A rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt. Bp., 1901.; A bolognai jogi egyetem XIV. és XV. századi statútumai. Bp., 1901.; Pauler Gyula emlékezete. Bp., 1904.; A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Bp., 1906.; Az iskolázás története Magyarországon 1000-1883. Bp., 1907.; A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp., 1907.; A pécsi egyetem. Bp., 1909.; A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Bp., 1910.

Róla szóló irodalom: Emlékkönyv. Dolgozatok Békefi Remig egyetemi tanári működése emlékére. Bp., 1912.; Csánki Dezső: Békefi Remig. Századok, 1924.; B. Szabó László: Békefi Remig emlékezete. Bp., 1934.; Domanovszky Sándor: Békefi Remig rendes tag emlékezete. Bp., 1935.