Bolgár Elek
Az apa korai elvesztése után a család Budapestre költözött, a VII. kerületi gimnáziumban hét osztályt végzett, majd Zentán érettségizett. 1901 és 1906 között a budapesti és a kolozsvári egyetemen tanult. 1906-ban Kolozsváron jogtudomány doktori, 1910-ben a berni egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Első munkái már nem sokkal a jogi diploma megszerzése után megjelentek, ezekben a korabeli polgári szociológia módszereit kritizálta. Komoly közéleti tevékenységet folytatott, nagy hatással volt rá barátja, Szabó Ervin. 1906-ban a Huszadik Század munkatársa volt, 1906-1907-ben a Népszavát tudósította Zürichből. 1907 és 1909 között a New York-i Népakart című magyar nyelvű lap szerkesztését látta el. Magyarországra történő visszatérése után 1911-1916 között a budapesti főpolgármesteri hivatal tisztviselője. 1916 és 1919 között a kereskedelmi akadémia tanára, 1918-1919-ben a budapesti egyetemen is oktatott.
1918 végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a proletárdiktatúra idején fontos pozíciókat vállalt. 1919 márciusa és júniusa között bécsi nagykövet, majd júniustól külügyi népbiztoshelyettes volt. Ezzel egy időben a budapesti egyetem tanára és a történeti materializmus kutatóintézet igazgatója. A Tanácsköztársaság bukása után 25 éven keresztül az emigrációban folytatta tudományos tevékenységét. Előbb Bécsben, majd 1922-től Berlinben, végül pedig 1937-től Moszkvában élt. 1944-ben a szovjet hadsereg tisztjeként tért vissza Magyarországra, ahol a marxizmus oktatásában járt élen. 1945-ben a budapesti egyetemen a diplomáciatörténet tanára lett, majd külpolitikai karriert futott be. 1946-1947-ben a külügyminisztérium államtitkára és a külügyminiszter állandó helyettese, 1947-1949 között prágai, 1949 és 1951 között londoni nagykövet. 1951 és 1952-ben a pesti bölcsészkar dékánságával honorálták addigi életművét, 1953 és 1955 között az állam- és jogtudományi karon tanszéket vezetett.
Tudományos munkásságát a marxizmus határozta meg. Foglalkozott a munkásosztály harcának fejezeteivel, egyetemes jogtörténettel, Lenin és a Tanácsköztársaság kapcsolatával és az Amerikai Egyesült Államok történetével. Több műve (pl. a Carbonari-mozgalomról és a demokráciáról szóló) kézirata elpusztult. Tanulmányaiban rendszeresen felhasználta a szovjet történettudomány eredményeit. A Magyar Tudományos Akadémia 1945. május 30-án tiszteleti, 1949. október 31-én rendes tagjává választotta. 1946. június 17-én megtartott székfoglaló értekezésében a két világháború közötti diplomáciát mutatta be.
Fő művei: A gazdasági munkásmozgalom fejlődéstanához. Bp., 1908.; Célok és eszközök. A tudományos szocializmus tanításai. New York, 1908.; Választójog és választórendszerek. Bp., 1908.; Válogatott tanulmányok. Szerk.: Kerekes Lajos. Bp., 1958.
Róla szóló irodalom: Molnár Erik: Bolgár Elek. Századok, 1955., Akadémiai Értesítő, 1955.; Bolgár Elekné: Bolgár Elek élete. In: Bolgár Elek: Válogatott tanulmányok. Bp., 1958.; Horváth Pál: Egy bujkáló életmű. Bolgár Elek születésének századik évfordulójára. Magyar Tudomány, 1983.; Petrák Katalin: Bolgár Elek. Pártélet, 1983.; Összehasonlító jogtörténet. Bolgár Elek-emlékkönyv. Szerk.: Horváth Pál, Révész T. Mihály. Bp., 1983.