Nemesi családban született Kisendréden (ma: Ondrejovce, Szlovákia). Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, tanárai közül Schwartner Márton volt rá a legnagyobb hatással. 1823-től Bars megye szolgálatába lépett: első tiszti alügyész, főszolgabíró, majd tiszti főügyész volt. 1839 és 1843 között a vármegye főjegyzője volt. Követként részt vett az 1843-44-i és az 1847-48-i országgyűléseken. A szabadságharc leverése után rövid ideig törvényszéki elnökké nevezték ki, de a központosító és németesítő törekvések hatására lemondott hivataláról. 1861-1872-ben országgyűlési képviselő volt, az 1866. évi éhínség idején felső-magyarországi királyi biztosként tevékenykedett. Élete végén visszavonult a közélettől kisvezekényi (ma: Malé Vozokany, Szlovákia) rezidenciájába.
Hivatali teendői mellett hagyott időt a jogtörténettel és az önkormányzatok történetével való foglalatosságra is. Feldolgozta a magyarországi párbajok történetét, vizsgálta a megyék jogrendjének, jogszolgáltatásának a múltját. Tanulmányokat, értekezéseket jelentett meg különböző szaklapokban, rendszeresen publikált az Új Magyar Múzeumban, a Századokban. Behatóan foglalkozott egyik hivatali elődjével, Kisfaludi Lipthay Imrével. Bars megyét bemutató monográfiája kéziratban maradt. Ő volt az első, aki felvetette a magyar honfoglalás megfelelő módon történő ünneplésének a gondolatát. Alapító és választmányi tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1847. december 23-án levelező, 1872. május 24-én rendes, 1877. május 24-én tiszteleti tagjává választotta. Első székfoglalóját jóval később, 1861. december 16-án tartotta Vázlatok a magyar alkotmányos élet múltjából címen. A második, a Trentsini Chák Máté és kortársai című 1873. június 18-án hangzott el.
Fő művei: De duellis hungarorum litis decisoriis. Pesthini, 1829.; Notitia diplomatica veteris constitutionis comitatuum praecipue anecdoto vicecomitum et curiali instituto illustrata. Pesthini, 1831.; Az 1843-44. országgyűlési időszakból néhány ismeretlenebb közjogi tárgy és megrögzött balvélemény felvilágosítva. Pozsony, 1844.; Czáfolat városi szavazatok ügyében. Pest, 1844.; Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről. Pest, 1865.; Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete a XVII. századi megyei közélet tanulmányozásáúl, újra átdolgozva. Pest, 1867.; Tájékozás az eltűnt magyar Valkó vármegyéről. Századok, 1868.; A barsmegyei középponti székhelynek Aranyos-Marótról Lévára szükséges áttételéről. Pozsony, 1870.; Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez. Századok, 1873., 1874.; Trencséni Csák Máté és kortársai. Bp. 1874.; Millenarium vagyis a magyar államiság ezeréves fordulójára 884-től 1884-ig. Századok, 1878.
Róla szóló irodalom: Botka Tivadar [80. születésnapjára.] Századok, 1881.; Botka Tivadar. Századok, 1885.
