Czobor Béla

Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban végezte. 1871-ben jelentkezett a budapesti központi szemináriumba. Az intézmény rektora ekkor Ipolyi Arnold volt, aki meghatározta Czobor életpályáját. Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott pecséteinek a jegyzéke című dolgozatával pályadíjat nyert. 1875-ben szentelték pappá Székesfehérvárott, 1876-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A tehetséges fiatalember a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, Pulszky Ferencnek a figyelmét is felkeltette, így négy hónapi bicskei káplánság után az intézménybe került. Itt az Érem- és Régiségtár őrsegéde, majd 1878 és 1881 között segédőre lett. A gyűjtemények megismerése után az egyházi művészetek tanulmányozását tűzte ki élete céljául.

1877-ben a budapesti egyetem magántanárrá habilitálta keresztény műarcheológiából és szimbolikából. Kortársai, tanítványai szerint remek előadó volt, gondoskodott megfelelő jegyzetről. Ezért Henrik Otte nyomán elkészítette A középkori egyházi művészet kézi könyvét, amelyben a régészeti, művészettörténeti alapismereteket foglalta össze. Hasonló célból készült A keresztény műarchaeologia encyclopaediája, kiváló tekintettel a hazai műemlékekre című munkája. Tanítványait gyakran vitte terepre, a különböző helyszíneken szemléltetve a szakma mesterfogásait. A hazai műemlékeken kívül több külföldi tanulmányutat is vezetett, járt Olaszországban, Franciaországban, Németországba, bejárta Belgiumot, Szerbiát és Bulgáriát. 1897. május 18-án az egyetem nyilvános rendkívüli tanára lett.

1881-89-ben Ipolyi Arnold hívására elvállalta a nagyváradi római katolikus. papnevelő intézet rektorságát, illetve a hittudományi főiskolán a keresztény archeológia tanárságát. 1889-től Bp.-en a Műemlékek Országos Bizottságának előadójává választották, ebben a tisztségben Henszlmann Imrét követte. A döntésben nagy szerepet játszott, hogy 1880 és 1887 között aktívan részt vett az Egyházművészeti Lap szerkesztésében. Az itt megjelent tanulmányok jelentős részét ő maga írta. Jó megfigyelő volt. Rábukkant az elpusztult esztergomi porta speciosa képére, a pécsi őskeresztény sírkamra falképmaradványait is ő fedezte fel. Részt vett több kiállítás megszervezésében. 1896-ban jelentős szerepet játszott a millenáris országos kiállítás történeti részének megrendezésében. Koncepciójában hitet tett Magyarország kulturális fejlődése mellett, a fő mozzanatokat műemlékek és a művészeti alkotások segítségével mutatta be. A párizsi világkiállítás során is kamatoztatta a tárlatok rendezésében szerzett képességeit.

A tudományos közélet is elismerte eredményeit. A Magyar Tudományos Akadémia 1881. május 19-én levelező, 1899. május 5-én rendes tagjává választotta. Székfoglaló előadásait is a középkori magyar művészetnek szentelte. (A pécsi székesegyház domborművei. Elhangzott: 1889. június 17.; Árpádházi boldog Margit állítólagos házi oltárkája. Elhangzott: 1901. április 15.) Az Országos Régészeti és Embertani Társulat osztályelnöke, a portugál építészeti és régészeti társulat 1evelező tagja volt. Részt vett a keresztény régészek spliti (spalatói) és római kongresszusán.

Fő művei: A középkori egyházi művészet kézikönyve. Bp., 1875.; Magyarország középkori várai. Bp., 1877.; Az egyházi művészetek hazánkban Bp., 1879.; A keresztény műarchaeológia encyclopaediája. I-II.; Bp., 1880-1883.; A pécsi székesegyház restauratiója. Bp., 1882.; A magyar szent korona és koronázási jelvények. Bp., 1892; 2. kiad 1902.; Egyházi emlékek a történeti kiállításon Bp., 1898.; A történelmi kiállítás. Bp., 1898.; Árpádházi boldog Margit állítólagos házi oltárkája. Akadémiai Értesítő, 1901.; Egyházi szerelvények Szent István korában. Bp., 1902.

Róla szóló irodalom: Czobor Béla. Századok, 1904.; Ballagi Aladár: Czobor Béla. Akadémiai Értesítő, 1904.; Békefi Rémig: Emlékbeszéd Czobor Béla rendes tag felett. Bp., 1905. (Czobor Béla műveinek bibliográfiájával); Lővei Pál: Egyházi személyiségek a magyar műemlékvédelem történetében. Műemlékvédelmi Szemle, 1993.