Divéky Adorján

Ősei a 18. században telepedtek le Árva megyében. 1906-ban a budapesti egyetemen bölcsészdoktori és történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Kezdetben középiskolában oktatott, 1906-1913 között Trsztenán és Lőcsén, 1913-tól Újpesten tanított.  Meghatározta kutatói pályáját, hogy állami ösztöndíjjal Lengyelországba került. 1909-11-ben a krakkói egyetemen jeles lengyel történészprofesszorokkal került kapcsolatba. Az első világháború idején két évet töltött frontszolgálatban, majd 1917-18-ban a varsói egyetemen tanult. A magyar kormány azzal a feladattal bízta meg, hogy az ottani levéltárak és könyvtárak magyar vonatkozású adatait felkutassa. A munkáról összesítő jelentést készített, amelyet a Levéltári Közleményekben publikált. A varsói egyetemen ő lett a magyar nyelv lektora.

1922-től a Magyarország története, különös tekintettel a magyar-lengyel kapcsolatokra című tárgykör magántanáraként az egyetemi oktatásba is bekapcsolódott. 1932-től a budapesti egyetemen Lengyelország története című tárgykör nyilvános rendkívüli tanára. 1934 és 1939 között a varsói Magyar Intézet igazgatója. 1939-50 között a debreceni egyetemen a K-európai történelem nyilvános rendes tanára, 1944-ben a bölcsészettudományi kar dékánja.

Tudományos munkássága rendkívül kiterjedt volt. Monografikusan feldolgozta Felső-Magyarország 16-17. századi Lengyelország felé irányuló kereskedelmi kapcsolatait. Több tanulmányában feltárta a II. Ulászló udvarában tartózkodó Zsigmond lengyel herceg számadásait. Foglalkozott az elzálogosított szepesi városok sorsával, részletesen elemezte az 1770 utáni változásokat. Összegyűjtötte az Árpád-ház korának lengyel-magyar kapcsolatait, rávilágított, hogy milyen hatást gyakorolt az Aranybulla északi szomszédunk jogfejlődésére. Kitért Báthory István lengyelországi királyságára. Legtöbbet forgatott műve 1919-ben jelent meg, amelyben a 19. századi lengyel-magyar politikai kapcsolatokat foglalta össze. Munkáinak jelentős része lengyel nyelven is napvilágot látott. 1945 után a az 1848-as lengyel emlékiratok lefordításával szolgálta a történetírást.

1928-ban a Szent István akadémia rendes tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1930. május 8-án választotta levelező tagjává. Az Aranybulla és a jeruzsálemi királyság alkotmánya című székfoglaló előadása 1931. január 19-én hangzott el. Az átszervezés után, 1949. október 31-én tanácskozó taggá minősítették, 1989. május 9-én rehabilitálták. Külföldön is elismerték eredményeit. 1937-től a Lengyel Tudományos Akadémia külső 1evelező tagja, a vilniusi Báthory István Egyetem tiszteletbeli doktora volt.

Fő művei: A lengyelek Rómája. Bp., 1901.; Felső-Magyarország kereskedelmi összeköttetése Lengyelországgal, főleg a XVI-XVII. században. Bp., 1905.; Zsigmond lengyel herceg budai számadásai 1500-1502. Bp., 1914.; Szepességi tanulók a krakkói egyetem.  Közlemények Szepes Vármegye Múltjából, 1919.; Magyarok és lengyelek a XIX. században. Bp., 1919.; A Lengyelországnak elzálogosított XVI szepesi város visszacsatolása 1770-ben. Bp., 1929.; Az Aranybulla és a jeruzsálemi királyság alkotmánya. Bp., 1932.; A magyar-lengyel érintkezések történeti tanulságai. Bp., 1937.; Az Aranybulla hatása a lengyel jogra. Bp., 1942.

Róla szóló irodalom: Kovács Endre: Divéky Adorján. Századok, 1965.