Ember Győző

Szülei állami elemi-iskolai tanítók voltak, első iskoláit a Csongrád megyei Csanteleken végezte. Édesapja korai halála után Budapestre került, ahol 1928-ban a Barcsay utcai Állami Gimnáziumban (ma Madách) kitüntetéssel érettségizett. Tanulmányait a budapesti egyetemen kezdte meg, 1933-ban az Eötvös-kollégium tagjaként a történelem-latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Mestere Szekfű Gyula volt, akivel kapcsolata később is megmaradt. Hóman Bálint és Szekfű Gyula öt kötetes Magyar Történetéhez ő készítette el a tárgy- és névmutatót. 1933-34-ben a Bécsi Magyar Történetkutató Intézet ösztöndíjasaként az osztrák főváros levéltáraiban kutatott. Ennek során kijegyzetelte a Staatsrat magyar vonatkozású iratait. Mivel a II. világháborúban ez az iratanyag elpusztult, cédulái jelentős értékkel bírtak.

1934-től állástalan diplomásként a Magyar Országos Levéltárba került, 1936. július 1-től gyakornoki státuszba került. 1937-től segédőr, 1940-től I. osztályú segédőr, 1942-től allevéltárnok, 1945-től levéltárnok, 1949-1978 között főigazgató. Levéltárosi pályáját Herzog József munkássága határozta meg. Főigazgatóként az első intézkedése az volt, hogy elkészíttette az Országos Levéltár teljes anyagáról az alapleltárakat. Ennek eredményei a Levéltárak Országos Központja 1951 és 1957 között kiadott 12 sokszorosított alapleltári kötetben kerültek rögzítésre. Centralizálta továbbá a korábban szétaprózódott szervezeti egységeket. Külön választotta a feudáliskori kormányhatóságokat, a polgári kori minisztériumokat, a családi levéltárakat, egyesületeket, valamint a Mohács előtti oklevelek gyűjteményét. Főigazgatóságát a teljes szakmaiság jellemezte, igaz tevékenységét sokan - így például Kosáry Domokos ? bírálták.

Ember Győző az egyetemi oktatásba is bekapcsolódott. 1942-től a budapesti egyetemen az újkori magyar közigazgatás-történet magántanára, 1946-50 között az újkori magyar történelem helyettes tanára, 1964-től címzetes egyetemi tanár. Részt vett továbbá az 1949-ben induló levéltárosképzésben, nevéhez több módszertani könyv megírása fűződik. Tudományos tevékenysége a 16-19. századi magyar közigazgatás-történetre terjedt ki. 1946-ban jelent meg Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig című, 625 oldalas könyve, amelyet még Magyary Zoltán megbízásából kezdett el. A szabadságharc centenáriumához kapcsolódva több műve látott napvilágot. Több évtizedes gyűjtőmunka után 1988-ban jelent meg legnagyszerűbb könyve: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Ebben részletesen elemezte a harmincad- és a vámnaplókat, statisztikai módszerekkel vizsgálta a külföldre szállította magyar cikkeket. Kimutatta, hogy az ország kereskedelme jelentős aktívumot mutatott.

Tudományos elismerések is fémjelezték pályafutását. 1942-ben Baumgarten-díjat, 1949-ben Kossuth-díjat kapott. A Magyar Tudományos Akadémia 1945. május 30-án levelező, 1961. április 14-én rendes tagjává választotta. A Honvédelmi Bizottmány című székfoglalóját 1948. október 18-án, A Habsburg abszolutizmus osztálypolitikája Magyarországon az 1760-as években címűt 1962. december 3-án mondta el. 1949-51 között az MTA Első Osztályának titkára, 1970 és 1976 között elnökhelyettese volt. 1967 és 1976 között a Magyar Történelmi Társulat elnöki tisztségét töltötte be. 1956-1979 között a Levéltári Közlemények, 1949-55-ben a Századok felelős szerkesztője, 1976-86 között a szerkesztőbizottság elnöke volt.

Fő művei: A Magyar Királyi Helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában. Bp., 1933.; Magyarország és az Államtanács első tagjai. Századok, 1935 [pótfüzet]; A Magyar Királyi Helytartótanács ügyintézésének története 1724-1848. Bp., 1940.; Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946.; A Honvédelmi Bizottmány. Századok, 1948.; Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. Bp., 1949.; Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Bp., 1950.; Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp., 1951.; Kossuth a Honvédelmi Bizottmány élén. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. I. Bp., 1952.; A levéltári segédletek. Bp., 1958.; Der österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung 1761-1768. Acta Historica, 1959-1960.; Az újratelepülő Békés megye első összeírásai, 1715-1730. Békéscsaba, 1977.; Levéltári terminológiai lexikon. Bp., 1982.; Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Bp., 1988.; Magyarország története 1686-1790. I-II. Társfőszerkesztő: Heckenast Gusztáv. Bp., 1989.

Róla szóló irodalom: Glatz Ferenc: Ember Győző. (Portréfilm. MTV, 1988.); Erdmann Gyula: Beszélgetés Ember Győzővel. Levéltári Szemle, 1989.; Borsa Iván: Ember Győző, a levéltáros. Levéltári Közlemények, 1994.; Benda Kálmán: Ember Győző. Magyar Tudomány, 1994.; Sárközi Zoltán: Ember Győző. Századok, 1995.