Forster Gyula

Édesapja Forster Gyula érseki jószágkormányzó volt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A pesti egyetemen a jogi karra járt, ahol 1869-ben doktorált, majd két évig a párizsi jogi iskolában, és a Coll?ge de France-ban tanult. Jogi gyakorlatát 1870-ben a közalapítványi ügyigazgatóságon töltötte, 1872-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1872-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban fogalmazó, 1883-86-ban miniszteri tanácsos. 1887-től 1911-ig a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója. 1904-ben bárói rangot kapott és a főrendiház örökös tagja, 1911-ben valóságos belső titkos tanácsos lett.

Igen sokoldalú tudományos és művészeti tevékenységet fejtett ki. A korszerű műemlékvédelmi elvek meghonosításán fáradozott, fellépett a historizáló restaurálások ellen. Jelentősek a vallás- és tanulmányi alapokról, a kongruáról, a katolikus autonómiáról, a műemlékvédelemről írt tanulmányai. Nagy alapítványokat tett a hazai földművelést előmozdító művek, egyháztörténeti monográfiák és levéltári kutatások, valamint a magyar történeti tárgyú festészet támogatására. Fontos tisztségeket ért el a Műemlékek Országos Bizottságságában: 1887 és 1895 között másodelnök, 1906-1922 között elnök. Másodelnöke volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak, elnöke az Erzsébet királyné-emlékbizottságnak. 1906-ban a II. Rákóczi Ferenc és társai hamvait hazahozó bizottság tagja. Megkapta a Szent István-rend középkeresztjét.

Nagy műveltsége, komoly tanulmányai, tehetséges írói vénája az irodalom és a művészetek felé vonzotta. Szerkesztésében komoly művek jelentek meg, amelyek III. Béla király korát taglalták, illetve a műemlékek fontosságát hangsúlyozták. Írásaiban hitet tett az ingóságok védelme mellett, elemezte a régészet kiemelkedő szerepét. Cikkei többnyire névtelenül jelentek meg különbözős napilapokban, főleg a Budapesti Szemlében. Múlhatatlan érdeme volt sok magyar műemlék helyreállításában.

1891-ben a Magyar Tudományos Akadémia archaeológiai bizottságába választották. 1899. május 5-én a tagságot, 1904. május 13-án az igazgató tagságot nyerte el. Emlékére díjat alapítottak, amely az épített és régészeti műemlékvédelem területén végzett kimagasló szakmai tevékenység elismerésére adományozható állami kitüntetés. A díjat évente, április 18-án, a Műemléki Világnapon adják át, öt személy kaphatja. 2000-ben adományozták először.

Fő művei: A katolikusok autonómiájáról. Bp., 1897.; III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. Bp., 1900.; Magyarország műemlékei. I-IV. Bp., 1905-15.; A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban. Bp., 1906.; Gróf Berchényi László, Franciaország marsallja. Bp., 1925.; A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékek védelme. Bp., 1928.

Róla szóló irodalom: Berzeviczy Albert: Báró Forster Gyula halála alkalmából. Akadémiai Értesítő, 1932.